Amint erre számítani lehetett, a budapesti dunatévés Markó—Tőkés-vita forró pontját az erdélyi magyarság kormányzati, parlamenti képviselete és az autonómia kérdéskörénél lehetett kitapogatni. Elvi szinten mindkét fél s az általuk képviselt politikai csoportosulás feltétel nélkül autonómiapárti. A mindkét fél által preferált autonómia megteremtésének (kiharcolásának, kivívásának) útját-módját viszont másképpen látják és képzelik el. A Markó Béla képviselte RMDSZ parlamentáris úton, parlamenti eszközökkel óhajtja a célt elérni.
Tőkés László nem első ízben fejtette ki, hogy az RMDSZ számára az autonómia csupán választási téma, két választási ciklus alatt a kormányzás résztvevőjeként mindig a szőnyeg alá seperték az autonómia igénylését.
Markó az autonómiával kapcsolatos referendumot, amelyet az MPP vezetői november 30-án a parlamenti választásokkal egyszerre bonyolítanának le, a jelenlegi törvények és az érvényben lévő alkotmány alapján lehetetlennek tartja. Ehhez törvényeket kellene változtatni és alkotmányt módosítani. A másik ok az ellenkezésre: a választásokra ráhelyezett népszavazás óriási zűrzavart okozna.
Tőkés véleménye szerint a sarkunkra kell állnunk, a magyarság a teljes körű nemzeti önrendelkezés-igénylésénél, tehát az autonómiánál alább nem adhatja. Ez viszont ismét elvi megállapítás, távlati cél, nem ad konkrét választ arra, hogy november 30-án az önkormányzatoknak az autonómia igénylésével vagy elutasításával kapcsolatos kérdésre lehetséges-e és kell-e válaszolniuk.
A november végi parlamenti választásokkal kapcsolatosan a dunatévés találkozóból annyit lehetett kihámozni, hogy Tőkés László ,,tábora" — Markó Béla Tőkés püspök urat, EP-képviselőt tartja a ,,másik oldal" reprezentatív képviselőjének —, szóval az MPP és az EMNT nem indít külön jelölteket, hogy a parlamenti bejutás esélyeit ne nullázza le, azt támogatják, aki megérdemli, aki autonómiapárti, a bérből élők, a kisgazdák képviselőit.
Igen ám, de amint éppen lapunkból olvashatjuk, az MPP háromszéki szervezete saját jelöltet szándékszik indítani.
Ütközési felületté vált a vitában a parlamenti képviselet szükségessége vagy éppen ennek fölösleges volta. Tőkés László a magyar kormányzati képviseletet az elnyomóinkkal való együttműködésként jeleníti meg. Markó Béla a példák sorával próbálja illusztrálni, hogy mi nem valósult volna meg ebben az országban, ha az RMDSZ nem kormányzati tényező. Erre az a replika, hogy az RMDSZ csupán addig maradhat a kormányban, amíg erre a román pártoknak szükségük van. Amikor fölöslegessé válik, akkor búcsút vehet a kormányzati szereptől, és ha a nemzeti önrendelkezés jogi feltételeit nem teremtjük meg, az eddigi kedvező eredményeket újra lenullázzák, mint Szlovákiában, Szerbiában vagy Ukrajnában.
Markó Béla válasza: ,,Üljünk le, beszéljük meg. Nem kell feltétlenül részt venni a kormányban és a parlamentben".
Valóban, az is eredmény, ha valamiket megbeszélnek. De a választásokra a szavazókat el kell vinni, hogy voksolhassanak arra, ,,aki megérdemli, aki autonómiapárti, s a középrétegek támogatója".
