Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Szalay Károly: Anyanyelvgyilkosok II.

2019. november 16., szombat, Kultúra

A magyar agglutináló nyelv, akárcsak a török vagy a finn. Az alapszóhoz jelzőt, ragot, toldalékot, képzőt illeszt. A mai közbeszédre ható médiumok, politikusok megfeledkeznek a ragozásról, a datívuszról, a részeshatározói esetről. A -nak/-nek és -ra/-re ragokról is. Ezzel a mondanivalójukat ködösítik, pontatlanítják.

„Gyorsvonat indul Szeged felé a 13. vágányról.” Kekeckedésnek tűnik, de a felé szó fölösleges használata már nemcsak rútít, hanem értelemzavaró is. A népdalban „megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára”. És a menetrend szerint az útba eső állomásokon is megáll. De ha csak felé megy, nem biztos, hogy oda is tart. Még jobban érzékelhetjük a felé szó használatának bugyutaságát, ha más példát veszünk. „Kritikát mond Gyurcsány felé.” Értelmezhetetlen. Gyurcsánynak mond kritikát valakiről, csak úgy odadobva a véleményét, vagy kifejezetten Gyurcsányt bírálja? Demeter Márta azt mondta: „tette a jelzést a kormány felé”. Rút, terpeszkedő kifejezés a „tette a jelzést”. A felé szó használata ködösít. Kinek jelzett? A kormánynak vagy a köztük tartózkodónak? Helyes mondat: jelzett a kormánynak. A felé használat típushiba. Ebbe a csoportba tartozik az a meghatározás, amelyet Andor László ex-EU-biztos mondott Rónai Egonnak: „a közvélemény irányába…” (Azért mondok néha neveket, hogy „filológiailag” hitelesítsem állításaimat.)

Felé-féle ködösítés a kapcsán, a kapcsolatban használata is bizonyos esetekben. „Tiltakoztak Putyin kapcsán.” Mi a fene ez? „Az arculatváltással kapcsolatban”, „a spanyol merényletekkel kapcsolatban”. Homályos célzások, amelyek nem is nyelvészeti, hanem fogalmazási pongyolaságok, tehát értelemzavaró stilisztikai hibák.
Hasonló, de már szinte kiirthatatlan vétség az időben meghatározás pongyola használata. „Időben adta be a pályázatot.” „Időben ért oda az előadásra.” „Időben érkezett a vonat.” Mivel az ember kizárólag térben és időben létezhet, a föntebbiekkel nem mondtunk semmit. Helyesen: „jó időben”, „jókor”, „idejében” vagy „pontosan”, netán egyéb határozószavakkal a történésnek megfelelően.

Otrombaság, bőbeszédű locsogás az igével kifejezhető közlésbe fölösleges főnevet iktatni. „Támadást hajt végre” – támad. „Megbeszélést tartott” – tárgyalt, vagy megbeszélt valamit. „Ellenőrzést végez” – ellenőriz. Őrület: „fejlődést hajt végre” – fejleszt. „Hibát vét” – hibázik. „Tájékoztatást ad” – tájékoztat.

Persze lehet stilisztikai szerepe is a terpeszkedő kifejezésnek. A zseniális Szabó Dezső Az elsodort falu című regényében a stílushibából is ironikus eszközt nemesített. Amihez persze a megfelelő szövegkörnyezet is kellett. „Széthízott, kibajuszosodó dámák, nyafka milliomos rüfkék, özvegy keresztény asszonyok riszálták hazafias jótékonyságukat a halál zsúfolt előszobájában. Hisztérikus pesti dögöcskék (…) az ágyék őrültjeinek, a vér kergetettjeinek a férfihús új meg új hulláma kellett. Egy előkelő bankár feleségét nagytitkon kitiltották a kórházból, mert félig gyógyult hadnaggyal a szükséghelyen találták gyors elintézésben.” A terpeszkedő körülírással ironizál, álcázza az ige durvaságát. (Jókai fölfedezte, hogy minden magyar cselekvő ige alkalmas a nemi aktus durva szavának helyettesítésére.)

E hibakörbe tartozik: „Levelet küldött Trump számára.” Helyesen: Trumpnak. De az már maga a borzalom, ha „helyreállítják a romokat”. A szocialista Lendvai Ildikó jól tud magyarul, mert kicikizte ellenzéktársnője képzavarát: „helyreállítja a kátyúkat” ahelyett, hogy betömné az úttest lyukait.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint jó hatása lesz-e az edzőváltásnak a Sepsi OSK-nál?









eredmények
szavazatok száma 592
szavazógép
2019-11-16: Kultúra - :

Nyelvi nyársak között (Fehér ingben a fehér papír előtt) / Farkas Árpád költőt kérdezi Birtalan Andrea/

– Hogyan élte meg azokat az éveket, amikor nem publikálhatott?
Mára már jelentéktelennek tetszhet a hatvanas évek egyik erdélyi fiatal versfaragójának – alig három esztendővel porondra lépése után – kétéves szilenciumra fogása.
2019-11-16: Kiscimbora - :

Az öt babosgombóc

Japán népmese
Réges-régen volt egyszer valahol egy öregember meg egy öregasszony, akik kettesben éldegéltek ráérősen-öregesen. Ám folyton-folyvást csipkelődtek egymással, talán azért, mert túlságosan jóban voltak. Ha elgurult egy parányi babszem, máris évődni kezdtek: