Románia távolról sem mintaország a kisebbségvédelemben, a 2010-es évek kezdete óta pedig egyenesen visszalépés tapasztalható a kisebbségi jogok érvényesítése terén – állapították meg tegnap Bukarestben annak a pódiumbeszélgetésnek az előadói, amelyet a rendszerváltozás évfordulója előtt tisztelgő „30 éve szabadon” emlékév keretében szerveztek, és amelyben a romániai magyarság helyzetét tekintették át.
A Magyarország bukaresti nagykövetsége és kulturális külképviselete által kezdeményezett, a bukaresti Balassi Intézetben román nyelven tartott fórumon Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke felidézte: az 1989-es fordulat után a romániai magyarságnak a teljes jogfosztottság állapotából kellett újjáépítenie megmaradásának intézményi feltételeit, kivívnia alapvető kulturális, oktatási jogait, megszerveznie a közösség újjáépítését. Markó Béla az utóbbi három évtized meghatározó döntései közé sorolta, hogy az RMDSZ nem a tüntetéseket, a polgári engedetlenséget és más radikális megnyilvánulásokat, hanem a politikai eszközöket választotta a magyar közösség jogainak kivívására. Markó az egykori román államfő, Emil Constantinescu bátorságát is dicsérő történelmi fordulatnak minősítette az RMDSZ első, 1996-os kormányra lépését, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a kisebbségi jogok terén akkor elkezdett építkezés megrekedt, sőt, visszájára fordult, mivel Romániában a meglévő törvényeket, ratifikált nemzetközi egyezményeket sem tartják be.
Gabriel Andreescu politológus, emberi jogi aktivista úgy értékelte: Romániában a kommunista politikai rendőrség, a Securitate örökébe lépett Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és az egykori kommunista elit hatalma átmentésére és legitimálására használta a „magyar veszély” kártyáját. Szerinte az ország a 90-es években csak az emberi és kisebbségi jogokért nyíltan kiálló értelmiségi csoportoknak – az írószövetségnek, a Társadalmi Párbeszéd Csoportnak, a Pro Európa Ligának, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek – köszönhetően kerülte el a jugoszláviai polgárháborúk útját. Andreescu szerint az RMDSZ 1996-os kormányra lépése után a civil szervezetek szerepét a politikai elit vette át a kisebbségvédelemben, amely a 2010-et követő években egyre gyakrabban ütközik a közöny és ellenállás falába. Az emberi jogi aktivista szerint paradigmaváltásra van szükség a román kisebbségvédelemben: le kell választani a két legnépesebb közösség, a magyar és roma kisebbség ügyét a többi kisebbségétől, a magyarok jogait pedig a kulturális autonómiák rendszerében és a Székelyföld területi autonómiája révén kell biztosítani.
A pódiumbeszélgetés harmadik meghívottja, Adrian Szelmenczi, az Active Watch médiafigyelő szervezet képviselője rámutatott: a SRI ma is nemzetbiztonsági veszélyként kezeli a magyar közösséget és a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Meglátása szerint erősödik a magyarellenes gyűlöletbeszéd, a román média viszont elhallgatja az Európa Tanács jelentését, amely rámutat, hogy Románia nem léptette életbe az általa ratifikált kisebbségvédelmi egyezményeket. Szelmenczi szerint igaz ugyan, hogy a román parlamentben már nincsenek szélsőséges pártok, de szinte valamennyi pártban vannak olyan nacionalista képviselők, akik szabadságvesztéssel büntetnék a területi autonómia követelését, vagy az etnikai jelképek tiltásáról terjesztenek be törvényjavaslatokat. A szónok Klaus Iohannis államfőt is bírálta, amiért alkotmányossági óvást emelt az új közigazgatási kódex szinte valamennyi kisebbségvédelmi intézkedése ellen, hiszen ezáltal – a 90-es évek óta először – ismét korlátozni próbálják a kisebbségi jogokat Romániában.
A pódiumbeszélgetés moderátora, Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke következtetései között megállapította: a román többség és a magyar kisebbség legfontosabb közös projektje az elmúlt 30 évben Románia európai és euroatlanti integrációja volt. Hozzátette: a 2010-es évek Romániájában tapasztalt visszalépések már csak azért is aggasztóak, mert a kisebbségvédelem elválaszthatatlan a demokráciától, a kisebbségi jogok sérülése magát a demokráciát veszélyezteti.
