Ezt emelte ki a könyvet méltató Péter Sándor is, aki szerint Török Árpád nem szokványos útikönyveket ír, mindegyikben van valami meglepő vagy megdöbbentő, ráadásul nem csupán a múltról, hanem a jelenről is szólnak. A most megjelent kötet – Sepsiszentgyörgy városkalauza – egyik nagy erénye csodálatos magyar helyneveink gondos begyűjtése, és ez különösen fontos egy olyan korban, amikor ezeket külső erők (akiket zavar a Petőfi utca) vagy a nemtörődömség (Uzonban angolul hirdeti egyik rendezvényét a fiatalság) megpróbálják elvenni tőlünk. A számbavétel egyébként a névadó személyiségek ismertetésére is kiterjed, és sok más részletre is: a jeles épületek mellett a kevésbé jelentősek, valamint a kapuk, kerítések, homlokzatok szépen, esetenként művészien megmunkált díszítőelemeire, a szobrok mellett a város és a környék távolabbi és közelebbi múltjáról „beszélő” kövekre, de kihajtható térképre és történelmi eseménynaptárra is. Sok-sok kép és rajz is segíti az értékvadászatra indulókat. De miért kellett négy városkalauzt írni? – kérdezte.

Mert megrögzött lokálpatrióta vagyok – felelte Török Árpád, aki 1953-tól, a család ideköltözésétől számítja „elszékelyesedését”. Első, 2001-ben megjelent könyvéhez volt földrajztanára, Kónya Ádám, valamint Kisgyörgy Zoltán adta meg a végső löketet, a 2005-ben és 2009-ben kiadott városkalauzok pedig már háromnyelvűek voltak (magyar, román és angol). A románra és az angolra azonban nemigen mutatkozott igény, ezért a mostani kötet csak a magyar olvasókhoz szól, megírására pedig azért volt szükség, mert az elmúlt tíz évben a város nagyot fejlődött, sok szempontból megváltozott – és nem csupán a belvárosban, ahol a főtér és az új szobrok, múzeumok, művelődési intézmények tömörülnek, hanem a széleken is, Szépmezőtől a Benedek-mezőig. Új sportközpont alakul a Sepsi Aréna körül, és ebben az évtizedben nőtt meg a kopjafák száma is: idén májusban 1088 volt belőlük.

Szimbólumhordozó kövei is bőven vannak Sepsiszentgyörgynek, az időben legtávolabbi szépmezői vándorkövek és az 1956-os emlékpark kommunista börtönöket idéző, pár éve elhelyezett tömbjei csak a két végét jelzik ennek a sornak. Mindezekről vetített képeket is láthatott a közönség, amelynek soraiból Botos Ferenc nyugalmazott tanár azt tette szóvá, hogy az utcaneveket illetően van még adóssága az önkormányzatnak: a Május 1. utca valamikor Székely Mózes utca volt, a Gyümölcsös utca eredeti neve Rét utca, Ujjvárossy József nevét pedig egyetlen utca sem őrzi, pedig a Ferenc József Kórháznak és a Székely Mikó Kollégiumnak is adott területet a magáéból. Szó esett a helybeli oktatás kezdeteiről is, és a könyvbemutató azzal ért véget, hogy van még kutatni- és felfedeznivaló Sepsiszentgyörgyön.