Csütörtök délután a kézdivásárhelyi Vigadó zsúfolásig megtelt emeleti termében mutatkozott be költőként Iochom Zsolt a közönségnek. Dimény H. Árpád kérdéseire válaszolva felelevenítette költői indulását: kamaszként, fiatal felnőttként többnyire szerelmes verseket írt, hiszen „a hölgyeknek ma is bejönnek a költők”, aztán a szenvedélyévé vált fotózás más témákra is ráirányította a figyelmét, napi történésekre, fontosabb eseményekre – mint a székelyek nagy menetelése vagy a Mikó-per – szintén versben reflektál. Saját érzéseit ritkábban írja meg, bár a szerelem, a csalódás is felbukkan verseiben, de ihletként szolgálhat akár egy színházi előadás is, mondta. Nyelvi világára a játékosság jellemző, s bár a kötet címe – Csókszereda – szintén játékosságra utalna, azt mégis a véletlen szülte: egyetemi éveinek helyszínét írta le egyik versében helytelenül, a kötetbe válogatás során fedezte fel a bakit, és mert így leírva Csíkszeredát még sehol nem látta, hát adta magát a kötetcím.

Iochom Zsolt egyébként blogján teszi közzé vers-fénykép párosait, kötete egy régebbi, önmagának tett ígérete teljesítése: 18 évesen megígérte magának, hogy „harmincéves koromra könyv formájában is merítést adok verseimből”, így jelent meg magánkiadásában a 120 verset tartalmazó, harminc fényképpel illusztrált Csókszereda. Amúgy a kötetben szereplő versek nem mind pontosan olyanok, mint eredetileg voltak, ugyanis – vallotta be – a válogatás során az egy oldalon való elférés szerkesztési elvét követte, ezért, élve a költői szabadság jogával, néhol átírta, máshol beleírt vagy éppen kihúzott verseiből. Ízelítőként néhányat fel is olvasott – pontosabban előadott, hiszen Iochom Zsoltot versmondóként is ismerik – a könyvbemutatón.