László Zsuzsa
Én eddig nem tudtam, hogy a vécének is van világnapja. Tényleg, nem is hittem, hogy ez komoly. De úgy néz ki, mégis. Aztán – mit ad Isten? – egybeesik a nemzetközi férfinappal. Azt a mindenit – ez sem vicc? Nem mintha én egyébként komolyan tudnám venni ezeket a világnapokat. Nem tehetek róla, biztos az én készülékemben van a hiba. Lassan nem elég az év a mindennapi világnaphoz. Lehet, ezért esett egybe a fent említett kettő, helyszűke miatt.
Én már a régebbről dívó ünnepekkel is (hogy ne használjam megint a nap szót) hadilábon állok. Mert ugye, egy évben nem csak egy alkalommal vagyunk gyermekek, anyák, nők, szerelmesek és egyebek, nem csak akkor jár a figyelem, szeretet és a többi.
A béke, a vallások, a halottak, betegségek elleni küzdelem vagy a színház világnapjával rendben vagyok, de kicsit értetlenül állok a macskák, civilek, rejtvényfejtők, biztonságos internet, választások, barátságos internet, lakáskultúra, lepra elleni harc, ölelés, házasság vagy a meteorológia nemzetközi napja előtt. És ez még mind semmi az alvás, a tojás vagy törülköző napjához képest. Mert ilyen is van ám. Ja, és ott a bolondok napja...
Folyton panaszkodunk, hogy semmire sincs elég időnk, mind csak pörgünk, és nincs megállás. De hogy is lehetne, ha annyi a tennivaló? Gyermeknapon gyermekkel házi feladat, esetleg beszélgetés, csoki. Ölelés nem, az később van. Apák napján futás az apámhoz, vele is egy rövid beszélgetés, ölelés vele sem most. Hupsz, máris Valentin-nap, szerelmem tárgya is (ha ráérek, hogy legyen ilyen) megérdemel egy kis figyelmet, az ölelés itt ugyancsak elmarad, de az is meglesz. Egyelőre nyakamon a lakáskultúra napja, ki kell cserélnem a kanapét, és aludni is kell, legalább az alvás napon, mert kell az erő az évi – most jön! – egyszeri, ám egész napos öleléshez. Elő megint a gyermek, futás apámhoz, jöjjön a kedves, most van a most! Aztán ne felejtsem el, hogy a macskát nem csak rugdosni, de etetni is kell, legalább egyszer egy évben. Az ölelés vele már nem fér bele, az a tegnap volt, de posztolhatom a képét, ha van Facebookom. Tojásnapkor nem tudom, mit kéne csinálnom, de majd utánanézek, ha addig nem dobom be a törülközőt. Bocsánat, azt sem lehet akármikor. Na jól van, a naptári sorrend nem pontos, de a lényeg a lényeg, van dolog elég.
Jut eszembe, miért is nincs számlafizetési világnap? Egyszer egy évben csak az aznapi számlát fizetni... És micsoda mázli, ha pont aznap nem jött számla! Megúsztuk a következő dátumig. De szép álom. Bár lehet, hogy van álom világnap is, mindenről én sem tudok, és akkor álmodozni sem lehet akármikor, csak úgy, épp ha kedvem tartja.
Félek, hogy kezdek antipatikussá válni (az ilyeneknek nincsen dátum?) azzal, hogy folyton akadékoskodom. Mondom, hogy talán velem van valami baj, akkor meg elnézően tessék velem bánni, kérem szépen. Virágot csak bolondok napján kell nekem hozni, a nők napja mellőzhető.
Most épp írok és főzök. Nincs ezen tevékenységek napja, de hát szeretek enni, meg kell is, és írni is szeretek, fene a jó dolgomat, bár azt épp nem lenne muszáj. Ha nem írok, nem hal bele senki, ha nem eszem, az már más. Férfi ismerőseimtől, családtagjaimtól, barátaimtól ezúton kérek bocsánatot a minapi mulasztásért. Későn értesültem, de utólag szeretettel gondolok rájuk, és üdvözlöm őket. Méltatlan az egybeesés, de mivel így alakult, megyek és a vécére is vetek egy pillantást.
