Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

A Vigadótól a Vígszínházig

2019. december 9., hétfő, Kultúrkert

Orbán Levente 1987-ben született, Csíkszentmiklóson nőtt fel. Szobrásznak tanult a középiskolában, majd reklámgrafika szakra felvételizett, de miután egy véletlen folytán kapcsolatba került a színházzal, a színművészeti egyetemet végezte el. Kézdivásárhelyen kezdte a pályát, utána hét évig a sepsiszentgyörgyi M Studio Mozgásszínház művésze volt, miközben több fontos magyarországi filmben is játszott. Az idei évadtól a budapesti Vígszínházhoz szerződött.

– Miért lettél színész?
– Későn kezdődött a színházzal való kapcsolatom, 19 éves koromig nem is láttam igazi színházi előadást. Gyermekként persze én is részt vettem óvodás, kisiskolás színdarabokban, de nem sóvárogtam a pálya felé, eszembe sem jutott, hogy színész is lehetnék. Reklámgrafika szakra jártam Temesváron, és pénzért bevállaltam egy statisztálást a Csiky Gergely Színházban, ahol nagyon megtetszett a légkör. Akkor merült fel bennem, hogy ez talán nekem is testhezálló életforma lenne. Biztattak is egy kicsit az ottani színészek, így felvételiztem a marosvásárhelyi színire, de felkészületlen voltam, nem vettek fel. Utána egy évig dolgoztam itthon és Németországban, a következő évben pedig a kolozsvári egyetemre felvételiztem, és oda felvettek.

– Milyen volt az egyetem?
– Elég furcsa, mert az első év után mester nélkül maradtunk. Keresztes Attila osztályába jártam, aki akkor lett igazgató a szatmári színházban. Miután ő elment, senki nem viselte gondját az évfolyamunknak, magunk kerestük a lehetőségeket, hogy ha már ott vagyunk, tanuljunk, fejlődjünk valamit. Másodéven, a kocsmában összebeszéltünk Köllő Csongor színésszel, csináltunk közösen egy commedia dell’arte előadást, aztán harmadéven elkezdett oktatni az egyetemen, és végül az ő évfolyamaként végeztünk. Többet reméltem az egyetemtől, kicsit másképp képzeltem.

– Először a Vigadóban láttalak játszani a kézdivásárhelyi színház művészeként...
– Igen, ott kezdtem a pályát. Kolcsár József igazgató akkor próbált társulatot építeni, ezért elhívta a teljes évfolyamunkat, mondván, hogy egy lendületes fiatal csapat tagjai leszünk, közel a szentgyörgyi kulturális pezsgéshez. Meggyőzött, de a következő évadra már megszűnt az állandó társulat Kézdin. Gulácsi Zsuzsival és az akkor M Studio-s Dávid Péterrel többször is alkalmam volt ott együtt dolgozni, és ők biztattak, hogy menjek el szereplőválogatásra a szentgyörgyi mozgásszínházhoz, ahol két új produkcióhoz kerestek színészeket. Nem volt sok közöm a tánchoz, de Petiék addig noszogattak, míg végül elmentem és Uray Péter rendező, társulatvezető engem választott ki. Kafka Perében Joseph K-t játszottam, ami mély víz volt nekem, de jól sikerült az előadás, így a premier után Uray szerződést ajánlott, én pedig örömmel fogadtam el. Jó döntés volt. Azt szoktam mondani, hogy nekem van a legjobb családom a világon, és az M Studio a legjobb társulat Erdélyben.

– Akkor miért hagytad el az M Studiót?
– Valójában két oka volt ennek: nagyon erős honvágyam volt, és ki akartam lépni a komfortzónámból, mert kezdtem nagyon elkényelmesedni. Arra készültem, hogy Csíkszeredában élek majd szabadúszó színészként, és nagy terveket dédelgettem a szentmiklósi barátaimmal. Azonban közbejött egy váratlan esemény: felhívott Eszenyi Enikő, és szerződést ajánlott a Vígszínházhoz. Nagyon nehéz volt dönteni, de úgy éreztem, ez tényleg akkora megtiszteltetés és lehetőség számomra, hogy nem szabad kihagyni.

– A film milyen helyet foglal el az életedben?
– Nagyon szeretem, rossz élményem nem volt még ezzel kapcsolatosan. A Saul fia volt az első film, amiben játszottam, hosszú szereplőválogatás után kaptam meg a szerepet. A Víkend volt a következő, ami valójában még a Saul előtt forgott, aztán következett a Kojot, a Jupiter holdja, majd a Sunset, később a Gerilla, s pár hónappal ezelőtt ért véget a Völgy forgatása. Ezek mellett különböző rövidfilmekben is játszottam. Kicsit reménykedem, hogy Pesten könnyebben rám találnak a filmes szerepek.

– A díszlettervezést is kipróbáltad...
– Ez Kézdivásárhelyen történt, és nagyon hálás vagyok az ottani színháznak a lehetőségekért, amiket ajánlott. Mióta végeztem, szinte minden évben munkát kaptam ott, ha nem színészként, akkor díszlettervezőként. Daczó Zádor mindkét ottani produkciójának, a Vaknyugatnak és az Özvegyeknek is én voltam díszlettervezője.

– Hobbid? A színészek focicsapatában te voltál az egyik alapember...
– Nagyon szeretek focizni, remélem, hogy Pesten is megtalálom a csapatomat. Valójában minden sportot és játékot kedvelek, a kocsmajátékokat is, amilyen a sakk, table, malom, darts, csocsó, bowling, biliárd... A zenét is szeretem, jó lenne egyszer valamilyen zenekar tagjaként is színpadon állni.

– Terveid?
– Nem szoktam különösebben tervezni, ezért bánkódni sem szoktam, ha valami nem jön össze. Kicsit stresszes volt így belecsöppenni a szakma élvonalába, próbálom kihozni magamból a lehető legjobbat. Szeretnék sokat játszani, filmezni, szinkronizálni. Úgy érzem, jót tesz nekem most ez a váltás.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesz-e előrehozott parlamenti választás idén?







eredmények
szavazatok száma 907
szavazógép
2019-10-04: Élő múlt - Kisgyörgy Zoltán:

A kálnoki Bedők nagy családja (Nemzedékről nemzedékre 32.)

A valamikor nagyon népes kálnoki Bedő család  lélekszáma mára érezhetően megcsappant. Arról már szóltunk sorozatunkban, hogy a két Bedő famíliának – a sepsikőröspatakinak és a kálnokinak – közös törzse volt. A fejedelemség korabeli katonai összeírások szerint  1602-ben Kálnokon 11 lófő, hat szabad székely és egy jobbágy családfő volt jelen a lustrán. A Bedő család tagjainak meghatározó szerepük volt a sepsiszéki székelyek életében, közülük legalábbis nyolc lófőt írtak össze. 1614-ben a Bethlen Gábor fejedelem által elrendelt székely katonai összeírásban 12 Bedő nevű nemes szerepel, de szép számban ott van a család az I. Rákóczi György fejedelem hadi szemléje alkalmával összeállított katonai összeírásban is (1635).
2019-12-09: Kultúrkert - Nagy B. Sándor:

Tanítás másként: Magma Műhely

A kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapította a budapesti Ludwig Múzeum az ARTtransfer-díjat, melyet idén első alkalommal adtak át. A díjátadó gálát minikonferenciával egybekötve november 15-én Budapesten tartották, ahol a sepsiszentgyörgyi Fám Erika különdíjat kapott a Magma Műhely: interaktív kísérletek a képelmélet és kortárs művészet megismertetésére című projektjéért.