Sepsikilyéni kapu
Fotó: Sebestyén József
Minap írtunk pár csalogató sort a ma és holnap zajló Kulturális Örökség Napjai című rendezvényről.
Pár sort akkor csupán, de a kezdeményezést annyira fontosnak tartjuk, hogy szükségesnek találtuk visszatérni rá. Ha a mi ízelítőnk nem bizonyult elegendőnek egy szabályos háromszéki népvándorlás elindításához, erősítésként Várallyay Réka művészettörténészt, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határon túli ügyekért felelős referensét kerestük meg, kinek köszönhetően Háromszék bekapcsolódhatott ebbe a rendezvénysorozatba. És nem is akárhogyan: a bőség zavarát keltve abban, ki a program olvastán (lapunk mai számában vagy a www.oroksegnapok.hu weboldalon) útra kerekedne. Senkinek nem kell azonban attól tartania, hogy amiről idén lemarad, annak élménye örökre elvész számára. Kulturális Örökség Napjai jövőben is lesznek, legalább oly gazdag kínálattal, mint idén.
Hogy mi a rendezvény jelentősége? ,,Felhívja az emberek figyelmét az épített örökségre, arra, hogy az a közeg, amiben élünk, nem csak arra való, hogy használjuk és kihasználjuk, hanem hogy megőrizzük, tovább örökítsük, élvezzük" — foglalja össze Várallyay Réka.
Ilyenkor megnyílnak olyan épületek kapui, melyek máskor nem engedik be a közönséges halandót, Budapesten például szabad a bejárás az Országos Levéltár raktáraiba vagy a Nemzeti Bankba, a múzeumokba a belépés ingyenes (Olaszországban ki is használják a taljánok e lehetőséget olyannyira, hogy ott az örökségnapokat most már egész hetesre szervezik), de kitárják nehéz faajtóikat most az év közben bezárt templomok, és szeretettel fogadnak történelmi családok sarjai, kik nehezen ugyan, de visszakapták jussukat, s most azon ügyködnek, hogy néhai pompájukba és nagyszerűségükbe visszaállítsák kastélyaikat és udvarházaikat. Melyek csodálatos módon, sok viszontagságot átvészelve, olyan-amilyen állapotban, de mégis megmaradtak, a történelmi Magyarország épített örökségének jelentős részét felmutatván. Hiszen a mostani csonkaországot török dúlta, s annyi más is rombolta, középkori, reneszánsz emlékek jószerével csak Erdélyben és a Felvidéken maradtak meg. ,,Ezért is nagyon fontos, hogy Erdély benne legyen a programban, a magyarországiak szempontjából azért, hogy lássák, mennyi érték van itt, hisz ez talán még mindig nincs benne a köztudatban, a helyiek szempontjából pedig, mert valószínűleg ők sincsenek tisztában, hogy milyen értékek veszik körül őket, és hogy ezeknek a fennmaradása, megőrzése rajtuk múlik" — nyomatékosítja Várallyay Réka. Annál is inkább így van ez, mert Magyarország több éven keresztül tudta támogatni a határon túli műemlékek felújítását, de az anyagi források egyre apadnak, így hát nem marad más lehetőség, mint felhívni az emberek figyelmét, mennyire fontos megőrizniük azokat az épületeket, amelyek körülveszik őket.
E két napnak erről kell szólnia. Ezért indulok én ma útra a jó öreg dákszekérrel. Ha kedvük támadt, csatlakozzanak. Jobb, mint otthon ücsörögni a műanyag kultúrát ontó tévé előtt, no meg az uborkaeltevés is kibírja hétfőig. Az eredményre pedig — a negyven helyszín látogatottságára — még visszatérünk.
