Ne úgy vegyék, hogy a sofőröket védem, de tudatosítaniuk kellene a gyalogosoknak is, hogy saját épségük védelmében jobban kell vigyázniuk magukra. Sok gyalogos azzal érvel, hogy az átjárón elsőbbsége van. Ez elméletileg igaz, de a gyakorlatban nem véd meg egy esetleges balesettől. A gyalogosok ne bízzák életüket a sofőrökre! A sofőr hibázhat, az autó meghibásodhat, sötét van, jön szembe egy másik autó, az út síkos, nincs garancia arra, hogy a gyalogos biztonságban van. 12-én meghalt egy 66 éves asszony: nem ismertem, lehet, van férje, vannak gyermekei, akik most a sofőrt hibáztatják, aki bizonyosan hibás is volt, mert nem vezetett körültekintően, de ha az asszony jobban vigyáz magára, talán nem történik meg a tragédia! Kérem, ne takarózzunk mindig a törvénnyel, amely szerint „a gyalogosnak elsőbbsége van”! Nézzük a végeredményt: a közelmúltban már négy ember esett áldozatul, dacára az említett paragrafusnak! Kedves gyalogosok! Ne gondoljátok, hogy a gyalogátkelő két oldalán egy-egy láthatatlan fal van, amely megvéd az esetleges balesettől. Mert mivel boldogítja a 66 évesen elütött asszony hozzátartozóit a tudat, hogy a sofőrt bezárják? Gondolom, egymás mellé téve a kettőt, mindenki megállapíthatja, melyik a kisebb rossz: egy elveszített élet vagy egy néhány évre elzárt ember. Van egy morbid sírfelirat: ,,nekem elsőbbségem volt, neki kamionja”. Amikor gyalogátkelőhöz érünk, ez mindig jusson eszünkbe! Vigyázzatok magatokra, emberek!

JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. A baróti művelődési házban idén is megszervezték az idősek karácsonyát, ennek kapcsán osztom meg gondolataimat. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiának megjelenését” – írja Pál apostol. Jézus születése kiteljesíti életünket, ezért igaz és rendületlen hittel kell várnunk és követnünk őt. Az örömteli várakozás mindnyájunk lelkivilágát áthatja, és igazi emberi életet biztosít számunkra. A gyertyák világa szívünk-lelkünk fényét jelképezi. Ilyenkor jólesik csendben üldögélni a családdal, együtt énekelni, egymást megajándékozni. Legyünk boldogok legalább ilyenkor, reménykedjünk, és ne restelljük felismerni, hogy bár az élet tele van gondokkal, a világ nem olyan rossz hely. Mindenki szívében ott van az ünnep, csak engedni kell, hogy ragyogjon. És ha egy ember ünnepe fénylik, bevilágítja a többiekét is. Az élet nem csak rohanás: néha meg kell állni, és ami szép, azt meg kell csodálni.

P. A., Sepsiszentgyörgy. A korszerűen felújított sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban sok minden jól működik, de vannak dolgok, amire egyáltalán nem figyelnek. Idős, beteg embernek szinte megközelíthetetlen a fül-orr-gége osztály: bár alig néhány lépcsőn kell felmenni, de nincs korlát, amelybe megfogózkodhatnánk, ha pedig nedves és csúszik a lépcső, nagy bátorság kell elindulni rajta. Mi lesz még, ha jön a hó és a jég, vagy a beteg szédül? Erre nem gondolnak?