Igen ám, de akármilyen kicsi falu ez a Szárazpatak, az élet itt sem egyszerű, sőt, ahogy megtapasztaltam, vannak megoldhatatlan problémák. Például a hónap elején a falu központjában az Electrica áramszolgáltató kicserélt egy oszlopot, a rajta levő gólyafészket pedig ledobta a földre, holott a 2007/57-es kormányrendelet és a 2011/49-es törvény szerint a Környezetvédelmi Ügynökség jelenléte nélkül neki sem szabadott volna fogni a műveletnek. De levágta a Telekom kábeleit is, és csak úgy ledobta azokat az út közepére. A Telekom meg egyszerűen nem foglakozott ezzel: több mint egy hétig ott feküdtek a kábelek, a fél falunak nem volt sem telefon-, sem internetkapcsolata. De ugyan mit számít ez, minek a parasztnak a 21. század elején internet? A lényeg, hogy fizesse be az adót s fizesse ki a számlát.

Nem hiszem el, hogy a 21. században ez a két cég nem tudott kiegyezni, hogy egyszerre oldják meg a dolgot. Micsoda logisztika ez? Kíváncsian várom a következő Telekom-számlát: lássuk, mit írnak, mert ha nem fizeted ki idejében a bérletet, rögtön zaklatnak. És ki fog kártalanítani a munkám ellehetetlenítése miatt?

De nem csak ez a két cég űz csúfot a falusi emberekből. Három éve leaszfaltozták a falu első felét, mondván, hogy csak arra van pénz. Az adót ugyan a falu másik fele is fizeti, de nekünk már nem jutott az aszfaltból, pedig még alig van vagy 300 méter a falu végéig. Ráadásul a munkálatok közben úgy lezárták a falut, hogy napokon át semmilyen járművel nem lehetett közlekedni. Amikor ezt szóvá tettem a munkavezetőknek és a mérnöknek, éppen ki nem röhögtek, habár kötve hiszem, hogy lett volna engedélyük arra, hogy az út minkét oldalát egyszerre zárják le. Utána meg találtunk a postaládában egy olyan papírt – két rossz minőségű fotóval és Tamás Sándor aláírásával –, hogy ilyen volt és ilyen lett az utca. Bár ha arra figyeltek volna, hogy oda, ahol nem lett, bár oda ne dobjanak…

FRISSÍTÉS: Alighogy megírtam ezt a pár sort december 17-én, bementem a városba, hogy elküldjem. Jövök haza 12 óra körül, és látom, hogy a központot megszállták. Ott volt a Telekom, az aszfaltozócég kamionjai és egy tucat bámészkodó. Hűha, gondoltam, ezek valahonnan megneszelték, hogy „merénylet” készül, és jöttek gyorsan, tíz nap után a Telekom is kijavítja a kábelt, és karácsonyra leaszfaltozzák azt a 300 métert is, ami kimaradt.

De nem kellett kellemesen csalódni. A Telekom megjavította a kábelt, lett internet szerda estig, csütörtökön megint nem volt, de már nem érdekel, mert azóta szolgáltatót cseréltünk.

Aszfaltozás sem ezen a rongyos 300 méteren lesz. Most azt rebesgetik, hogy leaszfaltozzák azt a 2,6 kilométer mezei utat, amely Szárazpatakot Kővárral köti össze. Hogy ez jó lesz a mezőre járó traktoroknak meg a pálinkafőzőből autóval hazasettenkedő gépkocsivezetőknek, nem vitás, de itt fent marad a por és a sár. Mert ez nem olyan pénz. Ezt erre nem lehet költeni, csak arra. Bizony, egyszer majd meg kellene énekelni az önkormányzatoknál év végén megmaradt és gyorsan elköltött pénzek sorsát is...

A környékbeli falvak közbiztonságáról is lehetne egy-két szót ejteni, de az egy másik történet. Mert ugyebár ez már nem a mi „hatáskörünk”, sőt, véleményem szerint a fél falut érintő telekomos sztori is túllépte a falusiak „hatáskörét”, itt már rég lépniük kellett volna az elöljáróknak is.

Neagu Adrián és a kilakoltatott gólya