Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Denevérbarátok otthonába érkező angyalok

2019. december 28., szombat, Riport

Barti Levente és felesége, Varga Ágnes elégedett emberek. 2009 óta élnek nagy-britanniai munkájuk eredményeként megteremtett sepsiszentkirályi otthonukban, ahová jókora kanyarok után érkeztek meg. Levente ritka mesterséget tudhat magáénak, egyike az ország mintegy húsz denevérszakértőjének, Ágnes egészségügyi asszisztens, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház kardiológiai osztályán dolgozik. Mindkét kislányuk, a tízéves Emese és a nyolc esztendős Eszter beleéléssel, intenzíven készül karácsonyra, várják az angyalt, de a szülők úgy látják, Emese már sejt valamit, ezért talán a mostani az utolsó olyan esztendő, amikor még mindkét gyermekük önfeledten hisz az angyaljárás csodájában.

  • Barti Levente és Varga Ágnes sepsiszentkirályi otthonukban.  A szerző felvétele
    Barti Levente és Varga Ágnes sepsiszentkirályi otthonukban. A szerző felvétele

Sepsiszentgyörgyről Kolozsvárra

Levente 1976-ban született, Ágnes 1975-ben, gyermekkoruk óta ismerik egymást. Egy utcában nőttek fel Sepsiszentgyörgyön, együtt kirándultak, ám közös életüket csak később, kolozsvári egyetemistákként kezdték megalapozni, jövőre ünnepelhetik kapcsolatuk huszadik évfordulóját. Levente szülei pürkereci származásúak, de ő maga egyetlen évet töltött Hétfalu térségében, aztán Sepsiszentgyörgyre költöztek. Már gyermekkorában nagyon érdekelték az állatok, szabadidejének jelentős részét természetjárással töltötte. A Mikes Kelemen líceumban társadalomtudományokra szakosodott osztályban érettségizett 1994-ben, majd több területen is próbálta fejleszteni magát. Civil szervezetekben, önkéntesként dolgozott, turisztikai technikusi oklevelet, illetve a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban újságírói képesítést szerzett. Végül beiratkozott a kolozsvári agrártudományi egyetemre, agrármérnöki diplomáját 2005-ben vehette át, de szögre is akasztotta, mert az akkori zűrzavaros időszakban szűkösnek érezte a lehetőségeket. Ehelyett inkább az egyetemi évek alatt megerősödött korábbi szenvedélye, a távlatilag munkalehetőséget is ígérő természetvédelmi pálya vonzotta. Egy szűkebb szakterület, a nálunk élő denevérfajok védelmének kérdései, kutatása, rendszertana, illetve életfeltételeik vizsgálata foglalkoztatta. „Igazából ökológus és terepbiológus lettem, javarészt autodidakta módon” – vallja.

Ágnes tizennégy évesen döntötte el, hogy a székelyudvarhelyi egészségügyi líceumban folytatja tanulmányait, s amint befejezte, dolgozni is kezdett a sepsiszentgyörgyi kórház sebészeti osztályán. Ám őt is érdekelte az ökológia, öccse bátorítására felvételizett a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem ökológia karára. El is végezte, a négy éves alapképzés után még két évet tanult és megszerezte a mesteri oklevelet is. Mi több, párja, Levente ösztönzésére ő maga is a denevérek felé fordult.

 

Az otthonteremtés kényszere

Ökológusként Ágnes nem kapott állást, asszisztensként viszont felvették a kolozsvári szívkórházba. Bár fizetésével elégedett volt, hamar belátta, hogy az ottani jövedelmi viszonyok mellett reményük sem lehet arra, hogy lakást vásároljanak maguknak. Az otthon­teremtés gondolatával külföldi munkalehetőségek után nézett – akkor még Levente nem fejezte be egyetemi tanulmányait –, s végül nagy-britanniai állást talált, 2004-ben el is utazott Walesbe. Az európai uniós csatlakozás előtt nehezebb volt külföldre menni dolgozni, de egy Cardiff melletti kisvárosban elfogadták jelentkezését, s asszisztensi képesítésével ápolóként dolgozhatott egy öregotthonban, Cowbridge településen. Szerette, mert jókat tudott beszélgetni a lakókkal, s a városban is számos jómódú ember lakott, jó helynek bizonyult. Levente 2006-ban követte Ágnest, miután 2005-ben összeházasodtak, s immár mindketten közös céljukért dolgoztak, azért, hogy pénzt keressenek, s amilyen hamar csak lehet, hazatérjenek és otthont teremtsenek maguknak. Ágnes végül négy évig, Levente pedig két és fél évig dolgozott a walesi módos városkában anélkül, hogy végleges letelepedésre gondoltak volna.

Céltudatosan és pragmatikusan Levente a munkavállalás egyik legegyszerűbb lehetőségét választotta: konyhai segédként dolgozott egyszerre két forgalmas étteremben. Ugyanis a térségben „magasan képzett munkaerőből” nem volt hiány, s ahhoz, hogy valaki a szakmájában vagy másfajta, magasabb szintű képesítést igénylő területen dolgozhasson, rendszerint évekig kellett tanfolyamokra járnia, mert a Kelet-Európában szerzett oklevelek elismerése és honosítása nem mindig volt lehetséges. Csak rövid ideig kívánt maradni az országban, ezért más szerencselovagokkal ellentétben nem kívánt felfelé araszolni a walesi „szamárlétrán”. S mivel az ottaniak szeretnek enni, inni, arrafelé „a mulatozás életforma”, hétvégeken zsúfoltak s máskor sem üresek a vendéglők, bőven volt munkája.

Szabad idejükben Wales meglepő szépségű turisztikai nevezetességeit keresték fel és évente egy-két alkalommal Szentgyörgyre is hazalátogattak, fürkészték az otthonteremtés lehetőségeit és fontolgatták a visszatérést. Azt is látták, hogy az EU-s csatlakozást követően itthon is több a lehetőség, viszont aggódva szemlélték, hogy gyengül a brit fizetőeszköz és a kétezres évek második felében a sepsiszentgyörgyi ingatlanpiacon az árak az egekbe szöktek. Megtakarított pénzük egy gyengébb kétszobás lakásra sem volt elegendő, ezért úgy döntöttek, inkább egy közeli faluban keresnek ingatlant. 2007 januárjában az első városkörnyéki hirdetés, amit megpillantottak, a mostani sepsiszentkirályi telkükről, s az azon lévő kis házról szólt. Megvásárolták, s úgy döntöttek, inkább visszamennek még dolgozni, de építenek maguknak egy kedvükre való házat, mintsem egy drága betonlyukat vegyenek. Még abban az évben el is kezdték az építkezést, nagy segítségükre volt Ágnes szentkirályi származású édesapja, aki felügyelte a munkálatokat.

 

Bőregerek nyomában

Hazaköltözésüket a gazdasági válság is siettette, ugyanis az Egyesült Királyságban már 2008 nyarán egyértelművé vált, hogy pénzügyi megszorítások következnek. Csökkentették munkaóráik számát, kevesebbet kerestek, de egészen addig maradtak, amíg Ágnes állapotosan dolgozni tudott. Év végére hazaköltöztek, 2009 márciusában pedig megszületett Emese lányuk. A szentkirályi házuk is elkészült, májusban költöztek ki. Szép, napos idő volt, még ma is szinte mindenre emlékeznek, ami aznap új otthonukban történt. Bútoraik még alig voltak, két fotelt toltak egymás mellé, s abban aludt Emese. Ágnes számára az is előnyt jelentett, hogy akkoriban Szentkirályban magánkórház működött, ahol aztán ő maga is dolgozhatott, egészen addig, amíg 2011-ben megszületett Eszter.

Az ország európai uniós kötelezettségvállalásainak köszönhetően rövidesen keresettek lettek a természetvédelemmel foglalkozó, különböző állat- és növénycsoportok ismeretében jártas szakemberek, biológusok, ökológusok. A Natura 2000-es hálózat létrehozásával megnövekedett a természetvédelmi területek száma, aránya (Románia össz­területének 23 százaléka vált védetté), így denevérszakértőként Levente természetvédelmi alapállapot-felméréssel kezdett foglalkozni, sokat járt terepre, azonosította az adott területeken élő védett denevérfajokat, felbecsülte az állományokat, s javaslatokat fogalmazott meg élőhelyeik és szálláshelyeik megőrzésére. Ehhez el kellett sajátítania azokat a műszaki ismereteket, sajátos eszközhasználatot is, amit az elmúlt két évtizedben fejlesztettek ki a repülő emlősök megfigyelésére. És mivel az ultrahangokat kibocsájtó denevéreket leginkább éjszaka lehet követni a műszerekkel, ez rengeteg éjszakai munkát is jelentett, sok utazással. Ebbe Eszter születését követően ökológusként Ágnes is bekapcsolódott, s ketten járták az országot, többek között az Erdélyi Szigethegységben, a Fogarasi-havasokban, a Bogáti-erdőben, Dobrudzsában dolgoztak, több tucatnyi projektben vettek részt. Míg úton voltak, a nagyszülők vigyáztak a lányokra, de szerették, mert számos különleges természeti értékű, számukra addig ismeretlen helyre juthattak el, kirándulásként fogták fel ezeket az utazásokat.

 

Eszter és Emese. Fotó: Barti Levente

 

Ágnes, bár kedvelte a bőregerek kutatását, annyira mégsem varázsolta el, mint Leventét. A természetvédelmi felméréseket célzó kormányprogram első hét éves időszaka 2013-ban lejárt, illetve 2015-ben lezárták a ciklus ehhez kapcsolódó projektjeit. Azóta újabb hét éves program révén részben hasonló, részben más feladatokkal kell szembenézniük az ökológusoknak, helyenként a denevérállomány alakulását követik, „arra vigyáznak, ami van”. Ágnes visszatért egészségügyi szakmájához, márciustól a megyei kórház kardiológia osztályán dolgozik. Levente folytatja, bővíti szakértői tevékenységét, sokat utazik, mint korábban is, illetve lehetőségeihez mérten több, különböző területen dolgozó hazai kutatócsoport denevérekkel kapcsolatos munkáját segíti.

 

A sejlő karácsonyi titok

Amikor fehér a karácsony, szentkirályi napsütötte otthonukból fenséges a látvány: kis magaslatukról rápillanthatnak a falucska házaira, kitárulkozó dombjaira. Ám ugyanez valójában mindig elragadó és megnyugtató, a szellős térbe épített házuknak nem csupán környezete miatt örülnek, hanem azért is elégedettek, mert mindezt saját erejükből valósíthatták meg, anélkül, hogy évekre, évtizedekre eladósodtak volna, s emellett úgy érzik, mindenük megvan, amire szükségük van. Elvonulhatnak békés, nyugodt életterükbe, ahonnan aztán indulhatnak tovább, „keresni az életet”. A lányok Sepsiszentgyörgyön járnak iskolába, naponta hozzák, viszik őket, ha kell, többször is, de úgy vélik, nem nagy a távolság, az utazás nem okoz nehézséget. Levente nappaliban lévő, patinás, jókora íróasztala mellé a lányok is gyakran leülnek, elférnek mind a hárman. Ágnes csak azt sajnálja, hogy az elmúlt években kicsit kimaradtak Szentgyörgy kulturális pezsgéséből, de bíznak benne, hogy „vissza tudják tornászni” magukat. S most, hogy cseperednek a lányok, még azt is szeretnék, ha még többet, még gyakrabban mehetnének kirándulni.

Emese és Eszter evangélikus vallásúak, akárcsak édesapjuk. Ágnes római katolikusként is szereti ezt a kis, családias gyülekezetet, s ösztönzi is a lányokat, énekeljenek csak rendszeresen a kórusban, mert minden hangra szükség van. Advent harmadik vasárnapján a Négyfaluhoz tartozó Bácsfaluban léptek fel, örömmel mentek, mert lelkesíti őket az adventi időszak. December 24-én mindannyian evangélikus templomba mennek, s mire hazaérnek, megérkezik az angyal. Nappalijuk világos, elülső részében karácsonyfa fénylik, a lányok pedig örvendeznek. Emese talán már gyanít valamit, de szülei még nem biztosak abban, tudja-e vagy sem a titkot. Ám úgy vélik, jövőre már minden más lesz, talán ez az utolsó alkalom, amikor még mindkét gyermekük őszintén örülhet a beröppenő angyalnak…

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesz-e előrehozott parlamenti választás idén?







eredmények
szavazatok száma 1227
szavazógép
2019-12-28: Irodalom - :

Molnár Vilmos: Kőrösi Csoma Sándor a másvilágon

Amikor Kőrösi Csoma Sándor a mennyek országában időzött, ott is arrafelé szeretett bóklászni, ahol a felhők mögül kilesve le tudott látni a magyar őshazára. Ehhez odafent is jó messzire el kellett mennie, egészen a mennyország bütüjébe.
2019-12-28: Glossza - Kuti János:

Csattanós válaszok

Teljesen össze vagyok zavarodva. Hazaffyaink egyrészt azt hangoztatják, hogy a román forradalmat nem a magyarok „csinálták”. Másrészt ugyanazok azt állítják, hogy igencsak benne volt a keze a magyar titkosszolgálatoknak a temesvári eseményekben.