Jovana Pašić hozzáállásával és küzdőszellemével a négyszeres bajnok és négyszeres kupagyőztes Sepsi-SIC egyik meghatározó játékosa. A 27 éves kosárlabdázó második idényét tölti Sepsiszentgyörgyön, az elmúlt szezonban a bajnokságban és a kupában is felért a csúcsra, és ezt idén is szeretné megismételni. A montenegrói sportoló a szurkolók egyik kedvence, ugyanis többször bizonyította a pályán, hogy szívvel-lélekkel küzd, az utolsó pillanatig harcol. Az alacsonybedobóként és erőcsatárként is bevethető Pašić számára minden Sepsiszentgyörgyön töltött hónap különleges, hiszen jól érzi magát, büszkén képviseli a háromszéki csapatot és a szurkolókat.
– Év elején sincs időtök pihenni, hiszen két fontos és nehéz mérkőzésetek lesz. Csütörtökön visszavágót játszotok Lengyelországban az Európa-kupa tizenhatoddöntőjében, ahol a továbbjutás érdekében legalább 10 ponttal kell nyernetek. Mi lehet a győzelem kulcsa?
– Az Európa-kupa komoly kihívást jelent számunkra, így nincs sok időnk pihenni, viszont elégedettek vagyunk. Büszke vagyok a csapatom eddigi teljesítményére, hiszen a csoportkörben négy mérkőzést sikerült megnyernünk, ebből kétszer az esélyesebbnek tartott Galatasaray ellen nyertünk, és továbbjutottunk a rájátszásba, vagyis teljesítettük az első célunkat. A tizenhatoddöntőben elvesztettük az Artego ellen az első meccset, azonban nem azt jelenti, hogy feladtuk volna és feltartott kézzel megyünk Lengyelországba. Megpróbáljuk a legjobbat nyújtani, hinni fogunk a győzelemben az utolsó pillanatig, és megteszünk mindent annak érdekében, hogy továbbjussunk az Európa-kupa következő körébe. Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon nehéz lesz, de ha hiszünk benne, semmi sem lehetetlen.
– A nemzetközi mérkőzés után lesz egy újabb komplikált találkozótok, ugyanis a Román Kupa negyeddöntőjének visszavágóján a Szatmárnémeti VSK csapatát fogadjátok. Ebben az esetben jobb helyzetben vagytok, hiszen az első mérkőzésen 4 ponttal jobbnak bizonyultatok, szóval a Sepsi Arénában a legjobb szurkolótábor előtt van lehetőségeket ismét a négyes döntőbe jutni. Hogyan látod a párharcot?
– Határozottan előnyt jelent számunkra, hogy a saját közönségünk előtt játszunk, főleg úgy, hogy ilyen nagyszerű szurkolótáborunk van, akik már többször segítettek fontos mérkőzéseket megnyerni. A Szatmárnémeti VSK nagyszerű csapat, és nem szabad hátradőlnünk annak ellenére sem, hogy legyőztük őket idegenben. Hazai pályán az elképesztő szurkolótáborunk előtt is nyerni szeretnénk, és ismét a négyes döntőbe akarunk jutni. Azt vallom, hogy lépésről lépésre, mérkőzésről mérkőzésre kell haladnunk, mindig a soron következő találkozó a legfontosabb, és biztos vagyok benne, amíg a visszavágót kell játszanunk, készen fogunk állni. Hiszek a csapatomban.
– A csapatnak fantasztikus és elkötelezett szurkolótábora van, amely az országban az egyik legjobb. Milyen érzés, amikor ilyen sok ember támogat? Mindig azon vagytok, hogy a legjobbat hozzátok ki magatokból előttük, ami egy plusz nyomás is számotokra. Ezzel hogyan birkózol meg?
– Ennek a csapatnak valami olyan van, ami Európában kevés női kosárlabdacsapatnak adatott meg: kitartó, elszánt és fáradhatatlan szurkolótábora. Ezek az emberek mindig képesek plusz energiát adni nekünk, ez a közönség egyértelműen a hatodik játékosunk. Ha idegenben lépünk pályára, akkor is követnek, biztatnak minket, nem számít, hogy nyerünk vagy kikapunk. Számunkra ők igazán különlegesek, hálásak vagyunk nekik. Nagy szerencse, hogy ilyen szurkolóink vannak, ami egyben nagy felelősség is, hiszen azt szeretnénk, hogy elégedettek legyenek a pályán nyújtott teljesítményünkkel. Ők az egyik oka annak, hogy szeretek Sepsiszentgyörgyön játszani, és amiért szívesen maradnék még akár több évet is ennél a csapatnál.
– A második idényed töltöd Sepsiszentgyörgyön, az elsőben bajnoki aranyérmet és kupa-győzelmet ünnepelhettél. Milyen célokkal, elvárásokkal vágtál neki ennek a szezonnak?
– Nagyszerű élmény bajnokságot és kupát nyerni, viszont az elért eredmények köteleznek ebben az idényben is. Az előző szezonhoz képest eddig nemzetközi színtéren sikeresebbek vagyunk, hiszen továbbjutottunk az Európa-kupában, és amikor a Nemzeti Ligára vagy a Román Kupára kerül sor, mindent beleadunk a címvédés érdekében. Hiszek a csapatban, tudom, hogy keményen edzettünk és dolgoztunk, szóval biztos vagyok benne, a végén kifizetődik a befektetett munka, természetesen a szurkolótábor támogatásával.
– Van olyan emléked Zoran Mikes vezetőedzővel kapcsolatban, amelyre pályafutásod során mindig emlékezni fogsz?
– Soha nem felejtem el, amikor le kellett szaladnunk a Cooper-tesztet, erre egész életemben emlékezni fogok. De a viccet félretéve, Mikes vezetőedzőnek sokat köszönhetek: hitet, szabadságot és önbizalmat. Segített jobb játékossá válnom, és ezért mindig hálás leszek. Az előző idényben lesérültem az egyik Európa-kupa-mérkőzésen, így az edző megengedte, hogy hazamenjek és a családommal töltsem a karácsonyt, és nagyon sokat jelentett számomra.
– Hogyan maradsz motivált egy elvesztett mérkőzés után?
– Az életemben a tapasztalat nagyon fontos szerepet játszik. Másképp kezeltem egy vereséget 15 évesen, és másképp dolgozom fel 27 évesen. A tapasztalat mellett a családom és a barátok is rengeteget segítettek abban, hogyan tanuljam meg túltenni magam a nehezebb pillanatokon. Jobb vagyok, mint évekkel ezelőtt, viszont még mindig fejlődhetek.
– Volt már olyan sérülés vagy bármi nehézség a karriered során, amin túl kellett lendülnöd? Hogyan kezelted a nehéz pillanatokat?
– Szerencsésnek vallom magam, mert karrierem során nem kellett megbirkóznom sérüléshullámmal. Eddigi pályafutásom alatt először az előző idényben egy Európa-kupa-mérkőzésen sérültem meg, a WBC Jeniszej elleni oroszországi kiszálláson sérültek a vállamban a szalagok, s emiatt négy és fél hónapig nem játszattam. A csapattársak, a szakmai stáb, a vezetőedző támogatásának, valamint a családom és a barátok szeretetének köszönhetően megpróbáltam mindig pozitívan gondolkodni, a felépülésre koncentrálni, ami sikerült, így épp időben térhettem vissza ahhoz, hogy kivegyem a részem a kupagyőzelemből és a bajnoki cím megszerzéséből.
– Mit gondolsz, mi egy igazi csapatjátékos legnagyobb erénye?
– Véleményem szerint az a legnagyobb erénye, ha mindig a csapat rendelkezésére áll, legyen szó bármiről. Fontos, hogy egy jó csapatjátékos önzetlen legyen, álljon készen arra, hogy a többiek esetleges hibáit megpróbálja kijavítani, a többiek számíthassanak rá és küzdjön minden egyes labdáért. Elengedhetetlen, hogy a csapatot maga elé helyezze, illetve megadja mindazt, amire szükség lehet a sikerhez.
– Mesélj kicsit a hátteredről, hogyan alakult ki a kosárlabda iránti szenvedélyed? Mi ösztönzött arra, hogy ezt a sportágat válaszd?
– Egy kis ország, Montenegró egyik aprócska tengerparti városából származom, ahol az év nagy részében az emberek a szabadidejüket a szabadban töltik, kosárlabdáznak és egyéb sportokat űznek. Beleszerettem a kosárlabdába, mert a városban volt egy női csapat, így idővel az edzők és a játékosok a legjobb barátaim lettek, ez pedig a mai napig nem változott. Szerettem az időmet a teremben tölteni, és a többiekkel szórakozni, pihenni. Végül a kosárlabda a munkám lett, amely egyben a szerelmem és a szenvedélyem is. A kosárlabda iránti szeretetem tartott az évek során a sportág mellett. Igazából semmi nem nehéz, ha azt műveljük, amit szeretünk. Rengeteg barátot szereztem az évek során, sok városban és országban megfordultam. Minden egyes vereség és győzelem után tanultam, fejlődtem, és motivált maradtam a további munkára.
– Visszatekintve az eddigi szezonokra, mi volt az eddigi legnagyobb előrelépés?
– Szeretek visszatekinteni az elmúlt évekre, mert ilyenkor mindig láthatom magamat, hogy milyen voltam és ki vagyok most. Büszke vagyok magamra, mert minden évben tanultam valami különlegeset, aminek pedig a leginkább örülök, hogy emberként is fejlődtem. A csapatsport azért is különleges, mert nem kell egyedül megküzdenem a nehézségekkel, hiszen a többiek mellettem vannak. Emberként és játékosként is sokat léptem előre, valamint a fejlődés lehetősége hozott a Sepsi-SIC csapatához, ahol bajnokságot nyerhetek és nemzetközi szinten is bizonyíthatok.
– Eddigi karriered legjobb mérkőzése?
– Nehéz lenne kiválasztani, talán a 2013–2014. évi szezon egyik mérkőzését emelném ki, hiszen a Szerb Kupa-döntőben mindenki meglepetésére győzni tudtunk. Minden zöld-fehérben lejátszott mérkőzést nagyon élvezek, hiszen a szurkolók mindig mellettünk vannak, és mindig emlékezetes marad számomra az előző idény döntőjének utolsó mérkőzése, amikor hátrányból fordítva nyertünk, valamint a kupagyőzelem is emlékezetes marad, akárcsak az első meccsem válogatott mezben.
– Milyen érzés a montenegrói válogatott tagja lenni? A tavaly részt vettél a nemzeti együttessel az Európa-bajnokságon, ahol 24 pontot szereztél. Mit gondolsz, részedről és a csapat részéről is jó teljesítmény volt?
– Úgy gondolom, minden játékos számára különleges élmény a hazáját képviselni, főleg ha fontosabb tornán játszhat a csapata. Remélem, egy nap Montenegró velem a soraiban részt vehet egy világbajnokságon. Nagyon örülök, hogy a nemzeti csapat tagja lehetek, hiszen számomra minden egyes mérkőzés fontos, mert nemcsak a kosárlabdát és magamat képviselem, hanem az országomat és a számomra fontos embereket.
– Mi segített azzá válnod, aki ma vagy?
– Legfőképp azok az emberek segítettek, akik eddigi karrierem során mellettem voltak, vagyis a családom, nagymamám, a gyerekkori edzőm és a barátaim. Sokat segített a kíváncsiságom és az akaraterőm, hogy tanuljak, lássak és olvassak. Sok időt töltök azzal, hogy fejlesszem magam, könyvet olvasok és dokumentumfilmeket nézek. Több stílusú zenét hallgatok, és szeretek olyan emberekkel lenni, akiktől tanulhatok. Számomra a kosárlabda az életet jelenti, bármit, amit az évek során tanultam a pályafutásom során, mindig fel tudtam használni az életben is, és talán ezek közül a legfontosabb a szeretet, alkalmazkodó- és segítőkészség, csapatszellem, valamint megfelelően kezelni a győzelmet és vereséget.
