Az általánosan ismert gombák egyike, főleg mert termesztett változata gyakran kerül a piacra és az üzletekbe. Jelenleg évente úgy egymillió tonnát állítanak elő belőle, főként Kínában és Németországban. A XX. század hatvanas éveiben Tóth László és Heltai Imre dolgozta ki a gomba szalmatáptalajon való, mesterséges termesztésének nagyüzemi módszerét.
Életmódja szerint egyaránt lehet szaprofita (korhadéklakó) és parazita (élősködő). Kétségtelenül legfontosabb farontó gombáink a laskagombák. A kései laskagomba többnyire beteg lombhullató fákon, illetve elhalt példányaikon, fatuskókon él, egyféle csokrot alkotva ún. fehérkorhadást okoz. Hifái bontják a fa lignintartalmát, s ennek következtében annak színe elhalványodik. Valószínű, a környezetvédelem szempontjából nőni fog a jelentősége, mert előfordulhat, hogy használni lehet szennyezett talajok feljavítása során, hisz enzimjei a lignin mellett más, bonyolultabb szénhidrátokat is lebontanak, így alkalmas lehet az olajjal, kátránnyal szennyezett talajok megtisztítására.
Ismertségét, kedveltségét jelzi egyes vidékeken, hogy géva, gilva néven helynevek névadója is (Heves, Baranya, Szatmár). Kivételesen fordul elő (a Székelyföldön, Orbaiszéken), hogy termesztett változatát külön népi név jelöli: kényszerlaskagomba.
Megjelenését tekintve csoportosan nyelvszerű, levelesen összetett, felfelé fordított kagyló alakú. Színe kékesszürke, barna vagy fekete. Népi nevei ezen tulajdonságaira, illetve termőhelyére, termésének idejére utalnak: bükkfagomba, bükkfalasa, csutakgomba, diófagomba, fagygomba, fehér lasa, fái géjva, fetekegomba, feketehátú(gomba), feketehátúlaska(gomba), ficfagomba, halacskagomba, jegenyefagomba, kék törzsök, las(k)a(gomba, nyárfagomba, nyírvári (gomba), ökörnyelv, őszi géva(gomba), őszi lasagomba, őszi laska(gomba), póc, pócgomba, szürke lasa, téli gomba. Máramarosban, a kárpátaljai Técsőn lejegyzett fokhagymázó neve az étkezésben való felhasználására utal.
Zsigmond Győző
