Áldassanak

Dicsértessenek asszonyok,
dicsértessenek ők,
a kínnal és gyönyörrel
ellenünk összeesküvők,
akikkel örök hadra kelvén,
benépesítjük e földet,
dicsértessenek asszonyok,
emberiséggel viselősek,
jövőnknek jászlai,
létünknek almai,
szentegyházai szerelemnek,
dicsértessenek asszonyok, dicsértessenek!

S áldassanak az asszonyok,
kik megszólítnak kétezerben,
anyák esdeklő szavai
a tarka gyermek-rengetegben;
végvári őrei,
jó termő földjei
a minden nép fiával megszült Egynek
– áldassanak, áldassanak
őrizői –
a mindenkié-Anyanyelvnek!

A kályhák lázadása

Föllázadnak egyszer a kályhák.
Eljön Celsius herceg, el!
Túlfűtött álmok ravatalánál
majd csöndes pásztortűz énekel.

S kihull az üreges szájból másfél-
millió egyenes szálfenyő,
hatalmas zölddel lobban az égig,
és másfajta álmok is buknak elő.

Néhány hántott gerenda, ékfa
pattan ki, s nyerít egy hintaló!
Kalcium csattog a sercegő csontban,
és fölsír a szappannak való.

Kiürülnek a vad tüzek lassan,
hamvuk az égre pereg.
Túlfűtött álmok ravatalánál
kezdhetünk új éneket.