A zenei karrier reményében tizennégy évesen Kingstonba ment, ahol a reggae atyjának számító Joe Higgs vette szárnyai alá. Ő hozta össze a Wailers együttest, amelyben Marley mellett ott zenélt a műfaj másik két legendája, Peter Tosh és Bunny Livingstone is. Jóllehet volt néhány helyi sikerük, túl messzire nem jutottak, így 1966-ban a feloszlás mellett döntöttek. Marley megnősült, fél évig egy amerikai autógyárban dolgozott, majd hazatérve újjáalakította a Wailerst.

Kutatni kezdte a reggae spirituális gyökereit, és eljutott az etiópiai gyökerű rasztafariánus szektához, amely Hailé Szelasszié etióp császárban látta a megváltót. Élete, személyisége is megváltozott: nemcsak a jellegzetes, fürtökbe font rasztafrizurát kezdte hordani, hanem az afrikai gyökerekhez is visszatért, évekkel megelőzve az egyesült államokbeli afroamerikai ébredést. A Wailers nem csak szórakoztatni akart. Marley-ék kiálltak az elnyomottak, a szegények mellett, a hitről és a szabadságról énekeltek, amibe beleértették a marihuána fogyasztásának szabadságát is.

A Wailers első, Jamaicán kívül is forgalmazott lemeze 1973-ban jelent meg, Marley neve a következő évben lett világszerte ismert, amikor Eric Clapton feldolgozta I Shot the Sheriff című szerzeményét. A Wailers 1974-ben a soul nagy csillagának számító Sly and the Family Stone előzenekaraként mutatkozhatott be az amerikai közönségnek, néhány előadás után azonban kirúgták őket a turnéból, mert sokkal nagyobb sikerük volt, mint a fő attrakciónak. Nem sokkal később Tosh és Livingstone a szólókarrier reményében kilépett, mindketten sikeresek is lettek, de korántsem annyira, mint Marley. Tosht 1987-ben máig tisztázatlan körülmények között lelőtték.

Marley új zenészekkel folytatta, a vokálban helyet kapott felesége, Rita is. 1975-ben jelent meg Natty Dread című albuma, ezen hallható a No Woman, No Cry, egy év múlva a Rastaman Vibration már az amerikai lemezlistán is előkelő helyet ért el. Telt házas koncerteket adott, rengeteg lemezt értékesített, igazi világ­sztárnak számított. Jamaicában azonban még ennél is többre tartották: hazájában élő legendaként, prófétaként, a nemzet hangjaként tekintettek rá. Népszerűségét kihasználva, viszályok dúlta hazájában a szemben álló politikusok kibékítésére törekedett, emiatt merényletet is megkíséreltek ellene. A zenész még ezután is a béke hangján beszélt, végül sikerült elérnie, hogy az ősi ellenfelek nyilvánosan, stílszerűen egy Marley-koncerten nyújtsanak békejobbot egymásnak.

Sorra követték egymást kiváló albumai (Exodus, Kaya, Babylon By Bus, Survival), a színpadon valóságos eksztázisban zenélt, és lüktető muzsikájával hallgatóságát is magával ragadta. Épp egy amerikai turnéra készült, amikor 1981 tavaszán a New York-i Central Parkban kocogás közben összeesett. Az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy rákbetegségben szenved, a kór átterjedt agyára, tüdejére és májára is. Alig 36 évesen, 1981. május 11-én halt meg, temetését Jamaicán nemzeti gyász követte, díszsírhelyet kapott Kingstonban, ahol múzeuma is van.

Zenéje ma is él, örökségét viszi tovább Ziggy fia, számait újra és újra feldolgozzák, de azért a Redemption Song, a Get Up, Stand Up, a One Love, az Is This Love az eredeti változatban a legjobb. Ziggy Marley jelenleg életrajzi filmen dolgozik, amelyben apjának akar emléket állítani, a produkció a Paramount Stúdióban születik. Bob Marley életéről 2012-ben már készült nagy sikerű dokumentumfilm fia, özvegye és zenésztársai részvételével, amely Kevin Macdonald skót rendező munkája.

Bob Marley bekerült a Rock Dicsőségcsarnokába, nevét viseli az első marihuána-világmárka, a Marley Natural. Első európai szobrát a Vajdaságban, Diószegpusztán állították fel 2008-ban. Tavaly emléktáblát avattak egykori nyugat-londoni otthonánál, az Oakley Street 42. szám alatti épület bejáratához a brit örökségvédelmi szervezet úgynevezett kék tábláját helyezték ki.