(Magyar népmese)
Hol volt, hol nem volt, Üregen innen, Dorogon túl, volt egyszer egy bíró Iregen. Az iregi bírónak volt egy kisfia meg egy kis kakasa. Hogy, hogy nem, ez a kis kakas talált egyszer a szemétdombon egy fületlen gombot.
Felállott a domb tetejére, és elkezdett kukorékolni:
– Kukurikú, kukurikú, itt a gomb, a fületlen!
Meghallotta a bíró fia, hogy mit kukorékol a kis kakas. Kergetni kezdte, sarokba szorította, megfogta, és elvette tőle a fületlen gombot. Nagyon megharagudott ezért a kis kakas, megint felállt a domb tetejére, és kukorékolni kezdett:
– Kukurikú, kukurikú, jöjjön ide a falu minden kakasa!
Össze is gyűltek a falu kakasai, mire a bíró kis kakasa elpanaszolta nekik a nagy bánatát:
– Kukurikú, kukurikú, a bíró fia elvette tőlem a fületlen gombomat!
Megharagudtak a falu kakasai, s egyikük, amelyik a legokosabb volt, azt tanácsolta:
– Ha ez így van, akkor mi többet hajnalban ne kukorékoljunk. Ha nem kukorékolunk, akkor nem kel föl a nap, s a falu mindig éjszakai sötétségben marad!
A bíró kis kakasa örvendett, hogy a társai így összetartanak, s azt mondta:
– Aki pedig megszegi határozatunkat, annak semmi keresnivalója a faluban.
Úgy is történt. A kakasok aznap egyet sem kukorékoltak többé, s a falura ráborult az éjszaka. Még javában aludt mindenki, amikor hajnalban az egyik ébredező kakas megfeledkezett az egyezségről és elkukorékolta magát. Lett is belőle nagy galiba: a többiek rögtön elűzték a faluból. Igen ám, de sorra a többi kakas is így járt: minden reggel megfeledkezett valamelyik magáról, mire a többiek elűzték a faluból. S elkövetkezett az a nap, amikor egyedül a kis kakas maradt a faluban. Na, egész éjszaka ott ült a padlás szájában, le nem hunyta a szemét egy pillanatra sem. Vigyázott, hogy ő is meg ne feledkezzék magáról, s kukorékolásával nehogy felköltse a napot Iregen.
Telt-múlt az idő, közeledett a hajnal, de a kis kakas nem nyitotta ki a száját. Hát, amint ott üldögél, észreveszi, hogy keleten pirkad az ég, világosodik, s egyszerre csak felbukkan a látóhatár szélén a ragyogó nap. A kis kakas úgy felbosszankodott, amiért a nap az ő kukorékolása nélkül is felkelt, hogy mérgében elszédült, kiesett a padlás ajtaján és nyakát szegte. Azóta nincs Iregen egy kakas sem, s azóta nem esznek az iregi gyerekek kakastejjel sült kenyeret.
