Bár ma már nem divat házasságban élni, egymás iránt elköteleződni, felelősséget vállalni, azok, akik házasságra lépnek, valójában azt bizonyítják, nem félnek szeretni. Nem félnek elkötelezni magukat arra a szeretetre, melyben arra törekszenek, hogy jobbak legyenek, melyben az a cél, hogy mindent odaadjanak magukból a társuknak – mutatott rá Péterfi Ágnes unitárius segédlelkész a Házasság hetét nyitó, tegnap délelőtti ünnepi istentiszteleten.
Mint elhangzott, az Angliából két évtizede indult kezdeményezés olyan széles körű összefogásra törekszik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Ennek szellemében mától egy héten át beszélgetések, filmvetítés és előadások keretében járják körül a témát a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség nyitott rendezvénysorozatán is, melyre felekezettől függetlenül minden érdeklődőt várnak, akár egyedülállókat is, nem csupán a házastársakat, kapcsolatban élőket.
Nem jó az embernek egyedül lenni – Péterfi Ágnes erre a teremtéstörténetből kölcsönzött gondolatra épített beszédében arra hívta fel a figyelmet, számtalan olyan példa van saját környezetünkben, mely azt bizonyítja, lehet és érdemes szeretetben, boldogságban élni. Ugyanezt támasztotta alá a szentírásból származó példákkal is: Ádám és Éva mellett Ábrahám és Sára történetét idézte fel, akik leginkább a hit erejéről tettek tanúbizonyságot házasságukban, szólt Izsákról és Rebekáról, akik házasságát körülményesnek nevezte, hiszen két gyermekük gyűlölte egymást, végül aztán megbocsátottak egymásnak, de szüleiknek is, s elhangzott mások mellett Jákob és Ráhel esete, akiknek számtalan nehéz próbát kellett kiállniuk, mégis kitartottak egymás mellett.
Aki házasságra lép, nem fél szeretni – szögezte le Péterfi Ágnes, miközben arra is emlékeztetett, kezdetekben oly magas hőfokon ég ez az érzés, hogy nem láttat sem gyengeséget, sem hibát. Évek múltán azonban átalakul, a lángolás már csak időről időre tűnik fel, s közben a felszínre jutnak a tökéletlenségek, sőt, az is, ha valami elromlott. „Ez azt jelenti, munkálkodni kell rajta, mert dolgozni, építeni érdemes” – hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, a bölcsek szerint a házasságban kiteljesedettebb, boldogabb az ember, ám ezért nap mint nap dolgozni kell. Ez a feladat ellenben sokakat elriaszt, s talán ez is akadályozza a házasságok létrejöttét. Mintegy összegzésként örömmel nyugtázta: „vagyunk még, akik készen állunk erre a munkára”, akik nem ijedünk meg a kihívásoktól, s azt kívánta, adja Isten, hogy meg tudjunk bizonyosodni a házasság áldásairól, s arról, valójában mekkora áldás, ha nem félünk szeretni.
