Míg az első találkozókon csupán öt-hat érdeklődő vett részt, számuk mára húsz körül alakul, ők azok, akik hetente két órát arra szánnak, hogy egy megtartó, családias közösségben ismerkedjenek, barátkozzanak, beszélgessenek, előadásokat hallgassanak vagy filmeket nézzenek, de kirándulásra, tárlatlátogatásra és más közös programokra is bőven adódik lehetőség. Az évfordulók, születésnapok egyaránt fontos pillanatai a nyugdíjasok találkozásainak, s így volt ez tegnap is: vetített képes összefoglalóval idézték a kezdeményezés óta eltelt éveket, volt, aki emlékeit, gondolatait osztotta meg, mások énekekkel, Kányádi Sándor ismert és Reményik Sándor egyik feledésbe merült versével készültek a hangulatos ünnepre.

Tóth Anna, a Diakónia alapítvány vezetője örömmel nyugtázta, hogy az évek alatt egyre többen csatlakoztak az idős klubhoz, s úgy értékelte, az, hogy hetente eljönnek, jól jelzi, fontosak ezek az alkalmak. A foglalkozásokat vezető Dénes Kinga a kezdeteket vázolta, és szólt arról is: van olyan sepsiszentgyörgyi tagjuk, aki a kör tagjaival ünnepelte meg a kilencvenedik születésnapját, s azt mondta, úgy érzi, itt öregedett meg közöttük. Kitért arra is, hogy a betegek mellett fontosnak tartották megszólítani azokat is, akik aktívan élik mindennapjaikat, ám akikhez másként nem jutottak el, így előbb Baróton, majd 2015 januárjától Sepsiszentgyörgyön is elindították nyugdíjas csoportjukat. Céljuk egyebek mellett  az volt, hogy megvédjék őket az elszigetelődéstől. Pap Attila lelkipásztor a Szentírásból merített gondolatokkal biztatta felszabadult idejük hasznos eltöltésére az ünnepi találkozó résztvevőit, s rámutatott: a kis közösségek hozadéka, hogy időt teremtenek az egymásra figyelésre. A Nyugdíjasok(k) pedig továbbra is nyitottak, új tagokat várnak egy olyan közösségbe, amelyről úgy érzik, egyszerre hasznos, hangulatos és közvetlen, feltölt és szeretet nyújt.