A mai fiúk már a saját gyerekkorunkhoz képest is sokkal ingergazdagabb világba születnek. Gyakran a háttérben „csak úgy” működik a tévé és a laptop, tableten játszanak, telefonon néznek mesét vagy videókat, a játékaik többsége is vagy zenél, vagy villog, vagy akár egyszerre mindkettőt csinálja.

És miért? Talán, mert attól félünk, hogy unatkoznak, és mert ha jön a születésnap vagy a karácsony, akkor úgy érezzük, hogy szeretetünket töméntelen mennyiségű játékkal kell – vagy tudjuk csak kifejezni.

Mivel azt akarjuk, hogy a fiaink boldogok legyenek, gondoskodunk róluk. Ellátjuk őket játékokkal, ruhákkal, pénzzel és szórakozással. Akaratlanul is arra tanítjuk őket, hogy kapni jobb, mint adni. Az elektronikus vagy virtuális „kütyük” gyártói meg pont erre hajtanak: a szülők lelkiismeretét,  félelmeit és a pénztárcáját célozzák meg.

Felnőttként már többször átélhettük, hogy a dolgok megszerzése által kiváltott boldogságérzet illékony, és ami még rosszabb – tovább szítja a vágyat bennünk, hogy még többet birtokoljunk. A több még többet követel, és a birtoklás megszállottjaivá válhatunk.

Azok a fiúk, akiknek már van egy drága kosárcipőjük, néhány hónap múlva egy még drágábbat akarnak. Felnőttként elég cipőnk volt már ahhoz, hogy tudjuk: azok csak cipők. De ha a fiainkról van szó, előfordul, hogy hagyjuk bolonddá tenni magunkat. Lehet, hogy az új játékkonzol, egy focis póló vagy a megkívánt elektromos roller elhozza neki a boldogságot – legalábbis átmenetileg.

Legyünk nagyon óvatosak! Semmi baj nincs a fiúk szórakozásával, csak az a kérdés, hogy mivel szórakoznak. Egy, a világhálóra csatlakoztatott laptop remek cikkeket, tudásanyagot, hasznos multimédiás anyagot kínál, és kutatómunkára sarkallja a gyermekeinket – ugyanakkor a pornográfiát is beviheti a szobájukba. És a pornográfia nagyon sokat árt a fiúknak!

A rengeteg felkínált hasznos információ mellett a tévé és a világháló ma már az a lerakat, ahova a keményszívű hirdetők és a popkultúra odapakolja a silány holmiját – hátha fiaink ízletesnek találják a kínálatot. És itt nekünk, szülőknek nagy odafigyeléssel kell betöltenünk a szűrő szerepet. Ennek része, hogy szabályokat állítunk fel, kitiltjuk a fiúk szobájából a tévét és a számítógépet; ezeket használja közösen az egész család, úgy biztonságosabb.

Sok olyan hatás van, amit nem tudunk kivédeni, de azt megszabhatjuk, hogy mi kerüljön be az otthonainkba. Attól, hogy még több trágár beszédet hallanak, hogy még több szexuális megnyilvánulást látnak a médiában, a fiaink nem lesznek boldogabbak. És szinte biztosan nem lesznek jobb emberek.

Az egészséges korlátok viszont mindkettőben segíthetnek. A felesleges tévézés, játékok, cipők, bármi kiiktatása boldogabb, de főleg jobb emberré fogja tenni a gyermekünket. Ami sok, az sok – a fiaink számára is. Nincs szükségük többre semmiből – minket kivéve.  

Kertész Tibor, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa

(folytatjuk)