A háromszéki családok története iránt érdeklődők figyelmét nem kerülhette el az a kiadvány, amely Bakk Endre (1841–1906) vízaknai plébános tollából született és 1883-ban jelent meg Budapesten a felső-háromszéki Bakk és Jancsó család történetéről.
Bakk Endrét 1875-ben helyezték Vízaknára. Előbb főesperes, majd tiszteletbeli kanonok lett. Vízaknán eredményes papi tevékenységet folytatott, a lelki gondozás mellett tetemes összegeket áldozott a szegényekre, szellemi fejlődésükre, a történelmi értékek megóvására. Az 1848–49-ben elesetteknek honvédemlékművet emeltetett. Saját költségén római katolikus leányiskolát, templomot építtetett, kápolnát restauráltatott. Az Alsó-Fehér Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Egylet tagja, 1888-tól pedig a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság pártoló tagja volt. A szabadságharcról írt könyvében Petőfiről is megemlékezik, akinek Vízakna emléktáblát is állított.
Szentkatolnai Bakk Endre kanonok
A kanonoknak a Bakk családról írt könyve jó kiindulópontként szolgált a jelenleg Budaörsön élő dr. Bakk István történetkutatónak, egyház- és családtörténésznek, aki rokonával, a kolozsvári Bakk Miklós Lőrincz Csaba-díjas mérnökkel, politológussal, szerkesztővel, a Sapentia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatójával együtt folytatja a sok százéves múltra visszatekintő jeles família történetét, mi több, az elmúlt években két alkalommal családi találkozóra hívták a felső-háromszéki Bakk rokonokat Csernátonba, amelyről videofelvétel is készült. A jelenkori családtörténeti adatokért mindkettőjüknek köszönettel tartozunk.
Dr. Bakk István és Bakk Miklós Csernátonban
A Bakk család a kanonok szerint Mátyás király korában telepedett meg nemesként Hatolykán. 1535-ben hatolykai Bak György és László kapott nemességet Szapolyai Jánostól mindkét nembéli leszármazottjaikkal egyetemben. A székelyek összeírásaiban, a lustrákban (1602, 1614) többször is megjelennek hatolykai lófő- és gyalogszékely rendbéli Bak nevűek. Az 1600-as évek végén a hatolykai nemes Bak család egyik ága átszármazott a szomszédos Szentkatolnára. Ez a nemesi ág a Szapolyai Jánostól kapott címert használta, a Hatolykán maradt ág pedig külön címert kapott.
A család két legfiatalabb tagja
Hatolykáról származott át Márkosfalvára Bak Mihály, akit lófőként jegyzett az 1635-ös székely lustra. A XVIII. századtól már két k betűvel írja nevét a család. Ekkor a nemes Bakk család két ágra szakadt: a szentkatolnai katolikus és a márkosfalvi református Bakk családra. A szentkatolnai Bakk családot behatóan kutatta, családfáját is összeállította és emlékét is ápolja a budaörsi dr. Bakk István, a Bakk Endre Kanonok Alapítvány elnöke. A márkosfalvi Bakkok családfáját Bakk Miklós készítette el közép-háromszéki református anyakönyvek alapján. A 2016-ban és 2018-ban szervezett családi találkozón márkosfalvi Bakk Zsigmond (1832–1905) húsz gyermekének a leszármazottjai vettek részt. A család nevét-génjeit Bakk Miklós két fiú unokája, Bakk Bence és Ákos viszi tovább.
