Kitartóan szitáló esőben gyülekeztek a turulszobor körül a résztvevők, a jobbára idősebbek mellett ezúttal egy nagyobb csoportnyi fiatal is eljött a térre. Az esernyők alá, székely zászlók mögé felsorakozók szinte kivétel nélkül kék-arany színű kokárdát tűztek kabátjukra.

Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke elismerte: kettős érzés gondolatokat megfogalmazni ezen a napon, hiszen március 10. ünnep- s egyben gyásznap is. A székelyek számára mindig a legfontosabb volt szabadságuk megőrzése s a magyarság szabadságának védése, ebben vállaltak történelmi szerepet sok-sok évszázadon keresztül, és napjainkban is, „mert még mindig éltető erőként szolgálunk Erdély egyre jobban szórványosodó magyarsága számára” -- fogalmazott. Ünnep azért is, mert tíz hónap alatt 210 ezer támogató aláírás gyűlt össze elektronikusan az SZNT EU-s polgári kezdeményezésére. Ugyanakkor aggodalomra is okot ad, mert a hátralévő szűk két hónapban ötször ennyit kell összegyűjteni legkevesebb hét uniós országból – mutatott rá. Álláspontja szerint óriási a felelősségünk abban, hogy a létfontosságú törvénytervezetet, mely az autonómia előszobájába vezetne, sikerre tudjuk vinni. Kifejtette továbbá, „gyásznap is a mai, mert ezen a napon mártírhalált halt elődjeinket is siratjuk, s velük együtt az egykori székely szabadságot, melyet elvettek, melyet elveszítettünk s melyet azóta is kitartóan csak megálmodunk”. Úgy vélte, még mindig nem késő erőteljesen felemelni szavunkat a székely szabadságért, s annyiszor mozdulni meg érte, ahányszor azt a helyzet megköveteli. Sorsunk alakulásáért pedig tennünk kell, mert mindaddig nem lesz székely szabadság, „míg lehajtott fejjel, sorsunkba beletörődve kullogunk az utcán” -- mondta. „Nem csak forradalmárokra, forradalmi népre is szükségünk van, hogy elérjük célunkat. Ha ebben nem lépünk előbb, ha soraink nem sokasodnak, hanem mind csak kopnak az önkéntes zászlóvivők, akkor a hatalom fel fog falni, s mi is besegítünk akaratuk megvalósításában, a székelység, az erdélyi magyarság elűzésében, felszámolásában” -- jelentette ki.

Elődök példáját követni

Az emlékezés értelméről, fontosságáról a Székely Mikó Kollégium pedagógusa, Pénzes Lóránd beszélt. Történelmi utazásra hívta a megjelenteket, és átfogó ismertetőt nyújtott a székely szabadság napjának történelmi eseményeiről. Kiemelte, ugyan az osztrák hatalom az általa törvényesnek vélt rend felforgatóinak tartotta a mozgalom résztvevőit, ők szülőföldjükért, szabadságukhoz ragaszkodva cselekedtek.

„Mit tanulhatunk a székely vértanúktól? Reményt, hogy meg lehet változtatni a változtathatatlannak hitt dolgokat, hitet egy ügyben, példát a tenni akarásról, az együttműködésről” -- hangoztatta Pénzes Lóránd. Emlékeztetett arra is, a mozgalom elbukott, mert nem volt tömegbázisa, s ebből okulni kell: ha valamit el akarunk érni, azt csak együtt, közösségileg lehet, s fel kell ismernünk, hogy egy jó ügy érdekében minél több emberhez el kell érni. Úgy vélte, mindig lesznek olyan emberek, akik szabadságra, nemzetiségük megélésére törekszenek, „tartozzunk mi is közéjük” -- buzdította az egybegyűlteket.

Beadvány a román kormányhoz

A székely szabadság napi kiáltványt Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke ismertette a sepsiszentgyörgyi rendezvényen. A román kormányhoz és a parlamenthez, illetve Klaus Iohannis államfőhöz címzett petícióban leszögezik, a székely szabadság napja az emlékezés, de ismételten a jogkövetelés napja is.

Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett dokumentumban kijelentik, „Románia kormányát súlyos felelősség terheli Székelyföld mesterséges elszegényítéséért, amelyhez tizenhárom éve uniós eszközöket is igénybe vesz. Követeljük, hogy Románia hagyjon fel Székelyföld erőltetett és mesterséges elszegényítésével”. Kérik azt is, hogy bocsássák szabadon az ártatlanul elítélt Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, „hiszen nyilvánvaló, hogy az ő meghurcolásuk az egész magyar közösség megfélemlítését célozza”. Kijelentik továbbá, hogy Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét, állami szuverenitását, alkotmányát, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit.

„Székelyföld autonómiája – hasonlóan az európai gyakorlathoz – azt jelenti, hogy a szülőföldjén többségi székely-magyar közösség joga és tényleges képessége saját felelősségére és az egész régió érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően, Székelyföld területén élő minden nemzeti közösség érdekében” -- áll a petícióban. A dokumentumban emellett kérik, hogy a román kormány és parlament a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit és a székelyföldi közösség akaratát. Követelik azt is, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, és tiltakoznak az anyanyelvhasználat és a nemzeti jelképek használatának korlátozása ellen.

Az SZNT ugyanakkor azt ajánlja, hogy a kormány vonja vissza a 2019. július 8-án az Európai Bizottsággal szemben benyújtott keresetét, amelyben az SZNT polgári kezdeményezését bejegyző határozat megsemmisítését kéri. Úgy vélik, a kereset megalapozatlan és egyben káros Romániának s kompromittáló a kormányára nézve.

Szabadság, Isten ajándéka

Dávid György atya az összetartozásról, önrendelkezésről, az ajándékba kapott szabadságról beszélt ünnepi megemlékezésében. Kijelentette, az összetartozást a közös értékek adják. „Szűkebb értelemben egy nemzetnek vagyunk tagjai, egy a nyelvünk, kultúránk, gyökereink, hazánk. Ugyanúgy határozzuk meg magunkat, egy történelem erősíti tudatunkat, ugyanúgy és ugyanazért fáj a szívünk, ugyanazért a célokért fogunk össze, ugyanakkor ünneplünk, ugyanazért lelkesedünk és indulunk harcba. Ugyanazt a holnapot álmodjuk, ugyanazon jelképek előtt hajlunk meg” -- fogalmazott. Úgy vélte, az ünnep a jelenbe emeli a múlt nagyjait és hőstetteit, bátorságot gyújt és készséget ad a harcra. A jóért, az önmagunkért való becsületes harc pedig feladat, s egyben összetartó erő is.

Dávid György emlékeztetett, a szabadság nem érdem, hanem az emberrel született ajándék, nem ember a birtoklója, hanem Isten, aki ezt mindenkinek ajándékozta. Lángját sem lehet eloltani, hiszen az emberi szívekben él, ott, ahová az Isten helyezte. „Ezt ápolni, felszítani, újra gyújtani, hazafiúi cselekedet -- akiket ma ünneplünk, ezt tették. Ezért lettek fénylő csillagok nemzetünk egén, miattuk sem alszik ki a székely szívben a tűz, mely emészt az igazság és szabadság után” -- fogalmazott a plébános. A megemlékezők vele együtt mondták el az Úr imáját, majd koszorúzás és felcsendülő himnuszaink zárták a méltóságteljes rendezvényt. Közreműködött a Kónya Ádám Művelődési Ház magyar férfidalárdája (karvezető: Jakab Árpád), és az ötéves Benkő Magor Árpád, akinek lelkesítő dalát hosszas tapssal köszönte meg az ünneplő sepsiszentgyörgyi közösség.

Székely szabadság napja a román parlamentben

Kedden a képviselőházban is szó esett a székely szabadság napjáról. Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő napirend előtti felszólalásában ismertette a honatyákkal, hogy „ezen a napon székelyek itthon és szerte a világban, a jog és a demokrácia útját járva, egyhangúan és ismételten nyilvánítjuk ki akaratunkat: követeljük Székelyföld területi autonómiáját!” Egyebek mellett felidézte: amikor Románia az Európa Tanácshoz csatlakozott, egyoldalú kötelezettséget vállalt a Tanács 1201/1993. számú ajánlásának teljesítésére, amely ezáltal kötelező érvényűvé vált. A dokumentum 11. cikkében kimondja: „azokban a régiókban, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő, és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.” Az eltelt negyed század során azonban Románia ezt a kötelezettségvállalását nem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet pedig hatóságai elutasították – jelentette ki a képviselő.