A sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola dísztermében tartott ünnepségen negyvenegy tanuló és a felkészítő tanárok kaptak oklevelet, köztük Szerző Péter is, a Székely Mikó Kollégium XII. osztályos tanulója, aki az országos fizikaversenyen elért harmadik helyezése mellett bronzérmet szerzett egy több szakágazatban tartott nemzetközi versenyen. A jutalmazottak közel egyharmada a Székely Mikó Kollégiumban tanul, illetve tanít, de rajtuk kívül még tíz háromszéki iskola tanítványai és pedagógusai kaptak érdemoklevelet. A megyei tanács szimbolikus pénzjutalmat is adott a diákoknak, az ötvenlejes borítékokat Tamás Sándor tanácselnök azzal az üzenettel adta át, hogy tanuljanak, lássanak világot, majd térjenek haza, és itthon gyümölcsöztessék tudásukat.

Nos, eddig a tudósítás arról a rendezvényről, amelyet Tăriceanu miniszterelnök rendelt el országszerte, és mellékelte hozzá a forgatókönyvet is: himnusz, a miniszterelnök üzenete, a főtanfelügyelő, valamint a megyei tanács elnökének köszöntője, tanárok, diákok hálálkodása, és végül egy kis zsebpénz az ifjaknak, szegfű a tanároknak, majd az elengedhetetlen közös fotó az egyenblúzban.

Úgy tűnik, a kormányfő soha nem vett részt ilyen jellegű megmérettetésen, vagy ha igen, nem jutott el az országos szakaszig, nem volt alkalma megtapasztalni, hogy itt a lexikális tudást a gyakorlati képességek elé helyezik, nem tudja, hogy nem csak azok a legjobbak, a legfelkészültebbek és a legkreatívabbak, akik ezeken a versenyeken győznek, hanem azok is, akik a különböző alapítványi, közösségi, sőt, egyéni kezdeményezésre létrejött versenyeken diadalmaskodnak. Igaza van abban, hogy kormányfőként az oktatási minisztérium kötelékében tartott megmérettetéseket kell jutalmaznia, de azt elfelejti, hogy gyakran a szülők által fizetett magánórákon készülnek a pluszfeladatra azok, akik az ilyenszerű teljesítménypróbát vállalják, és ritkább az, hogy egy lelkiismeretes tanár látja meg diákjában a tehetséget, és önzetlenül ápolja is azt. Tudomásunk szerint Háromszéken még nem fajult oda a helyzet, hogy anyagi érdekből készítsék fel a tanárok a versenyzőket, de ami a fővárosban történik, könnyen ragadós példává válhat, és akkor majd azt kell díjaznunk, aki nem nyer semmit, ,,csupán" értelmében gyarapodik. Inkább, mondom, köszönjük meg gyermekeinknek a tudás iránti vágyat, a kitartást, valamint a hozzáállást azoknak a tanároknak, akik valóban önzetlenül segítették őket a csúcsra, és ne feledkezzünk meg a többi szorgalmas és tehetséges diákról sem, aki naponta szerez örömet elsősorban magának, tanárainak és szüleinek. Az ő iparkodásuk legalább annyit ér, mint a kiválóaké, aminek arra kellene ösztönöznie, hogy semmit el ne mulasszunk a tehetséggondozás terén, de emeljük magasabbra a mércét a tömegoktatásban is.