Az emelkedett hangulatban még jobban érvényesültek Szeverényi Barnabás visszafojtott érzelmektől szinte perzselő szavai: ,,És lészen csillagfordulás megint, és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia, s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad."

Erika, a műsorvezető hangján is érzett, nem mentes a környezet hatásától: ,,Most fővédnökünk, Gál Kinga következik, aki Európa Parlamenti Néppárti képviselő, bizottsági alelnök, Erdély szülötte, a Wass Albert Védnöki Kör tagja, és aki kizárólag azért repült ma Brüsszelből haza, hogy szobrunkat felavassa, és az ünnepség után azonnal utazik is vissza." S mindezt négy gyerek mellett, teszem hozzá magamban. Kinga rögtön belevágott: ,,Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt, és népem a magyar..." Nem kímélte mondandójában közelmúltunkat, december ötödike egyik előjeleként említette a magyar állampolgárság meg nem ítélését az író számára, beszélt a népszavazást követő Wass Albert-reneszánszról, a szinte dermedten egymásra tekintő emberek nemzeti öntudatra ébredéséről, legalábbis annak rég várt kezdetéről. Példának állította a hallgatóság elé az erdélyi költő-író műveiből kisugárzó ember- és hazaszeretet, a nemzetért való elkötelezett, kitartó munkát, a lankadatlan istenhitet. Avatóbeszéde után szüntelen taps közepette leplezte le a jelen levő művész, Lipovics János mellszobrát.

Az ünnepség oldottabb hangulatban folytatódott szeretetvendégséggel, annak reményében, hogy nem kell többé a honvágynak dalolni (Dalol a honvágy), sem azt kérdezni, Ki a magyar?, sem a Nagypénteki siratót emlegetni. Isten adja, hogy így legyen.