Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

A dévai bolgárok oroszlánja

2020. március 26., csütörtök, Történelmünk

A 18. század elején menekült bolgár közösség telepedett le Déván. Külön városrészt építettek ki maguknak, s ők emelték a ferences templomot és kolostort, amelyet ma a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány székhelyeként, első gyermekotthonaként ismerünk. A dévai bolgárok az 1848–49-es szabadságharc leveréséig autonómiát élveztek, saját pecsétjük volt.

A dévai bolgárok egy vörösviasz pecsétlenyomata a székelykeresztúri múzeum pecsétgyűjteményében maradt fenn. A jelenleg a Román Nemzeti Levéltár Hargita megyei hivatalában található gyűjteményt Bicsok Zoltán levéltáros dolgozta fel, s 2015-ben a Csíkszereda Kiadónál megjelent Koronák, hattyúk, liliomok című könyvében mutatta be.

A dévai kiváltságos bolgár közösség 1737-ből származó címeres pecsétje középén ovális pajzsban jobbra fordult ágaskodó oroszlán, mellső mancsai alatt fogyó holddal, feje mögött hatágú csillaggal látható. A pajzsot barokk kartus övezi, fölötte ötlevelű nyílt korona. Körirata: COMM[UNITATIS] : BVLGAR[AE] : DEVAE : IN : TRANSYLVANIA (a dévai bolgárok közössége Erdélyben). Az oroszlán a bolgárok hagyományos címerállata, Bulgária újkori címereiben ebben az alakban szerepel, például az 1595-ös Zágrábi Kódexben is.

 

Bulgáia címere a Zágrábi Kódexben

 

De hogyan kerültek a bolgárok Dévára? Vándorlásuk és letelepedésük történetét Szabó Henriette foglalta össze A dévai ferences rendház című tanulmányában, az Élő Erdély Alapítvány által működtetett honlap Dél-Erdélyt bemutató oldalán. A tanulmány több forrásmunkán alapul, köztük Issekutz Antal: Adatok Déva XVIII. századi történetéhez és Kőnig Pál: A bulgárok betelepedése Dévára s a bulgár szt.-ferenczrendűek zárdájának keletkezése.

A bolgár nemzeti függetlenségért 1688-ban kitört csiproveci felkelés vérbe fojtása után a törökök által megfélemlített lakosság egy része menekülni kényszerült. Útjuk először Havasalföldre vezetett, ugyanis a Bolgár Ferences Provinciának Târgoviștén, Craiován, Râmnicen és Bukarestben voltak rendházai. Ám a Câmpulungot és Târgoviștét kifosztó tatárok támadása nyomán a bolgárok tovább menekültek, majd 1710–1711 között áttelepedtek Erdélybe. Rövid hátszegi tartózkodás után elhatározták, hogy a dévai határban építenek várost. Ebben az időszakban Erdély közjogi helyzete kedvezett ennek: a kincstárhoz csatolt lakatlan területekre a császári államigazgatás bevándorlókat telepített.

A bolgárok Déván a Maros és Cserna közti területen telepedtek le. 1712-ben 43 család érkezett Dévára, később még 18 család csatlakozott hozzájuk. Ekkor keletkezett az úgynevezett „görög város”, mely nevét a bolgárok közé letelepedett görög kereskedőkről kapta.

A Diploma Leopoldinum értelmében a bolgárokat fölmentették az adófizetés, a katonáskodás és a katonatartás terhe alól, szabadon választhattak bírót és esküdteket, s ezáltal közösségük autonómiát élvezett. Jogaik elismerésével, külön városrészt képezve a városban, kiváltságos közösséget alkottak. Autonómiájukat egészen az 1848–49-es szabadságharc leveréséig megtarthatták.

A bolgár szerzetesek megjelenése, kolostoraik építése kezdetben akadályokba ütközött. Az 1712. november 12-re Medgyesre idézett Pater Gungich és Pater Marinovich atyák elutasították az ellenük hozott vádakat: „Istenre hivatkozva, bizonyítjuk, hogy nem jószántunkból vagy bármily álürügy alatt jöttünk Erdélybe, hanem valódi kényszerűségből, mivel Bulgáriában kiűzettünk kolostorainkból és rezidenciáinkból.” Végül Ildefonso de Biesma spanyol hitszónok és rendfőnök 1714. szeptember 14-én templomépítési engedélyt bocsátott ki számukra. (A templomot ekkor már két éve építették.)

A bolgár hívek kezdetben egy kis templomot építettek, amely szűknek bizonyult. 1723-ban lebontották, és ekkor épült helyébe a máig fennálló templom. 1728-ban Antonius Gigenonich atya befejezte az emeletes kolostorépület keleti és déli szárnyát, s Georgius Frankovich atya a nyugati szárny megépítésével 1735-ben ezt kibővítette. Bonaventura Lenich házfőnök vezetésével 1764-ben fejezték be az építkezést.

 

A dévai kolostor. A szerző felvétele

 

A Dévára bevándorolt bolgár szerzetesek és híveik helyzete a 18. század közepére megerősödött. A dévai rendház történetében jelentősebb változás újabb évszázad után, 1852-ben következett be, amikor az Erdély délvidékén gyökeret vert Bolgár Provinciát a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett provinciához csatolva megszüntették. Ekkorra a bolgár hívek „nemzetiségét is elveszítvén, intelligenciája a magyarokba, szegénye pedig a románságba olvadt. Az utolsó polgár, a tiszteletre méltó Michail Kokelin már csak nevére nézve bulgár, lelke, nyelve születésétől fogva magyar” – írja Kőnig Pál idézett munkájában.

Hozzászólások
Szavazás
Tart-e a koronavírus-járvány második hullámától?







eredmények
szavazatok száma 213
szavazógép
2020-03-26: Történelmünk - :

Egy polihisztor a 18. századból

A „helytörténet atyja”, Bél Mátyás polihisztor (1684–1749) születésnapja – március 25. – a Honismereti Szövetség 2007-ben hozott határozata értelmében a Honismeret Napja a Kárpát-medencében. Ezért mai Történelmünk rovatunkban rá emlékezünk, továbbá honunk egyik érdekességébe – a dévai bolgárok történetébe – nyújtunk betekintést.
2020-03-26: Család - :

Házasság nehéz időkben

A házasságnak a nehéz időkben történő védelme azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk tudatosan erőfeszítéseket tenni a kapcsolatunk egészsége érdekében. Az elmúlt napokban fenekestül felfordult világunkban az egészségünk mellett az értékeink is veszélybe kerültek. A kialakult helyzet változtathat a kapcsolaton és a házasságon, a válság felé sodorhatja, de mélyítheti is azt.