Tudom, hogy már a csapból is a koronavírus folyik, és semmiképpen nem pánikkeltésként osztom meg az alábbi történetet, hanem mert az idősebb korosztály védelme érdekében fontos lehet.
Nem írtam még soha olvasói levelet, de úgy gondolom, ha az emberek újságból olvasnák, akkor talán komolyabban vennék. Jelenleg nem vagyok háromszéki lakos, de a szüleim és a nagyszüleim azok.
Az elrendelt karantén és a 65 év felettieknek szóló szigorítás a vírus terjedésének fékezése szempontjából indokolt. De amíg a postások házról házra járnak, és épp az idősek és betegek nyugdíját osztogatják, különösen oda kellene figyelni rájuk. A Román Posta ugyan előírja, hogy az ügyfelekkel kapcsolatba kerülő alkalmazottjai maszkot, kesztyűt és védőszemüveget viseljenek, és ne menjenek be az emberek lakásaiba, ezt azonban a sepsiszentgyörgyi postások némelyike nem mindig tartja be. Több esetet is fel tudok sorolni a szabályszegésre családi barátoknál, de a 85 éves nagymamámé bánt a legjobban.
Ugyanaz a postás kézbesíti a nyugdíját évek óta. Nagymamám napirenden van a világjárvány helyzetével és a vírus terjedésével, nagyon tudatosan védi is magát a fertőzéstől, és mi felkészítettük arra is, hogy ezúttal a postás nem fog bemenni a megszokott kávéjára, mégsem „könyv szerint” történt a dolog. A postás csöngetett, nagymamám pedig az ajtónyitáskor meg is kérdezte, hogy hol a maszkja. A válasz: ott a táskájában, de nem kell félni, ő makkegészséges. És már el is indul a konyha felé, szokás szerint. Ezek után kidobni már illetlenség, legalábbis a nagymamám részéről.
Mindez kedden történt. Szerdán felvettük a kapcsolatot a postással, aki arra hivatkozott, hogy nem világosították fel őket, és elnézésünket kérte. De ez még nem jelenti azt, hogy ezentúl másképp csinálná! Arra nem tudott mit mondani, hogy a központi fiókban már legalább egy hete maszkban és kesztyűben fogadják a betévedőket.
Ha már a kézbesítő nem veszi komolyan a szigorításokat, az emberekben kellene tudatosulnia, hogy csak akkor van értelme az otthonmaradási parancsnak, ha kérdőre vonják a szabályszegőket, vagy ha nemet tudnak nekik mondani. Amíg a legveszélyeztetettebb korosztályt a védőfelszerelés használatát mellőzve látogatják körbe a postások, addig csak idő kérdése, hogy mikor fajul el a helyzet.
Nem az a célom, hogy azon a három postáson verjem el a port, akikről éppen tudok (ezért nem is említem őket név szerint), hanem az, hogy az emberek figyeljenek oda, és ha postás nem is, az otthon nyugdíját váró idős ember tudja azt mondani, hogy nem jöhet be, sőt, addig is legyen rajta a munkaadó által biztosított védőfelszerelés, amíg az ajtóban kézbesíti az átadandót.
Fülöp Gábor
