Per pillanat van még két másik, emberre veszélyes vírus is karanténba zárva. Ha nyugodtan akarsz aludni, ne kérdezd a szakemberektől, hogy meddig alhatunk nyugodtan miattuk...

1892-ben fedezték fel a vírust, mintegy 5000 fajukat írták le, de valószínűsíthető számukat több millióra teszik. Tömegesen vannak jelen mindenhol az élet-halál mezsgyéjén. Élőlény mivoltuk vita tárgya, bár vannak génjeik és alkalmazkodnak a környezetükhöz. Eredetük bizonytalan, tán a sejtesedéssel egy időből valók. Önálló anyagcserét nem folytatnak.

Tisztázott: az egyes vírusok csak bizonyos fajokra jelentenek veszélyt. Az antibio­tikumokat annyiba veszik, mint macska a vasárnapot. Egyik-másik képes kikerülni az immunrendszert. A mikrobiológia egyik ága, a virológia tanulmányozza.

Magyarországon sikeresen izolálták először élő és nem élő formáját. Egy darabig együtt kell élnünk vele. De hogyan? Kilépve a komfortzónákból és lehetőleg négy fal között, képernyőkre szegezett tekintettel. Meddig? Ameddig meg nem fékezzük. Hallgassuk az operatív törzs és a kormány jelentéseit és utasításait. Egy­előre a vírus támadásban áll, sőt, a csoportos fertőzések szakaszába lépett. Ha nem tudjuk leállítani, kiszámíthatjuk, mikor érjük el a „menthetetlen” határát. Nincs hadsereg, amelyet bevethetnénk ellene, mi vagyunk a hadsereg.

Alapjaiban változtatta meg életünket. Mondogattuk, hogy ciklusváltás zajlik, de ki gondolta volna, hogy a nyitány a kínai 12 milliós Vuhan városából indul? A menetrendek és átszállóhelyek mind megváltoztak. A gondolkodásmódunk is változásnak indult.

Szabad-e félni? Szabad, de megijedni és pánikba esni nem. Mikor térhetünk vissza a normális kerékvágásba? Van rá mód. Tudjuk, hogy a halált senki nem kerülheti el, mégse esünk pánikba. Tegyünk így a vírussal is. Élünk, mintha soha nem halnánk meg, „normális kerékvágásban”.
Csak nem úgy, mint eddig, arra mérget – ne vírust! – vehetünk.

Szurkos András