Ott ül a teraszán,
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére.
– Hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
– Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

– Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen,
      a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm!

Futottak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoztak máris: – Szösz néne!
Csupa szösz a függöny, csupa szösz
    az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz
    a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán.
Szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
– Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne!

Zelk  Zoltán: Hóvirág
Jó, hogy látlak, hóvirág,
megkérdezem tőled,
mi hírt hoztál, mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt, madárka,
útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára.

Csanádi  Imre: Tavasz-ébresztő
Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!