Az sem most volt, hanem 1883-ban, amikor „ő császári-királyi fensége Előpatakot meglátogatni kegyeskedett” – emlékezett rá Száva Gerő előpataki fürdőigazgató. A neve után magyar örmény lehetett, s amikor az előpataki erdő-közbirtokosság jogviszonyai rendeződtek, megkezdték a modernebb gyógyfürdő kiépítését.
A bejelentett látogatás időpontjában a budapesti Földtani Intézet geológusai éppen befejezték egy új, kis mélységű kút lemélyítését a fürdőtelepen. A jelenlegi borvizes kezelőközpont építésének kezdetén, 2009-ben még állt a szóban forgó kút egykori forrásháza, de amikor éppen sikerült lencsevégre kapnunk, már düledezett. Történt ugyanis, hogy éppen akkor, amikor a geológusok befejezték a munkát és megtalálták a borvizes réteget, a hivatalosságok jelezték, hogy a környéken – bizonyára Brassóban – tartózkodó József főherceg (1833–1905), lovassági tábornok, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka Előpatakot is szándékozna meglátogatni. A fürdőigazgatónak kapóra jött a bejelentés, s arra kérte a megérkező Fenséget, kegyeskedjen beleegyezni, hogy azt a gyógykutat – amely éppen akkor már készen is volt – mindenkorra nevezzék József-kútnak. És lőn.
A főherceg felesége társaságában meglátogatta az előpataki gyógyvizes fürdőt, ahol különösen jól érezte magát. Megízlelte a kút gyöngyöző borvizét, anyagilag támogatta a fürdőtulajdonos szövetkezetet, meghagyta, hogy sétautakat nyittassanak a közeli erdőkben, a hegyoldalba több ezer fenyőt ültessenek és létesítsenek csónakázótavat. Nos, azokat a fenyőket már rég kivágták, a tónak ma már a helyét sem lehet föllelni. Azóta sajnos befertőződött az a talajközeli borvizet tartalmazó réteg is, amelyből a József-kút vize táplálkozott. Sokszor megpróbálták fertőtleníteni, eredménytelenül. A kút útjában volt a kezelőközpont körüli parkosításnak, s a forrásház maradványait könyörtelenül széthordták az ott aprómunkásként dolgozó előpataki romák.
Mi pedig, akik szerettük volna, hogy a forrásház építménye fürdőtörténeti emlékként maradhasson meg, maradtunk a mellékelt felvételünkkel és egy, a főherceg személyéhez és nagy költőnkhöz, Arany Jánoshoz kapcsolódó kedves történettel: A főherceg margitszigeti kastélyának gyakori vendége volt Arany János, aki kedvelt a park fái alatt ülni, verselni. Egy alkalommal, amikor egy padon ülve éppen írta a Tölgyek alatt című versét, a főherceg mögéje lopózott és így szólt: Arany uram, ha a vers címe Tölgyek alatt, akkor kérem, üljön egy paddal odébb, merthogy most éppen egy hársfa alatt méltóztatik ülni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
