Párizsi levelekJean-Louis Harouel: A balliberális politika bűne

2020. április 17., péntek, Kitekintő

Nélkülözné az objektivitást, ha nem értékelnénk számos, a történelem során megvalósult liberális politikát. Napjainkban viszont már több állam liberális politikáját csak bűnügyi fogalmakkal lehet pontosan leírni. A baloldali liberális ideológia által vezérelt kormányzati politikákra gondolok. Mivel a jobb és a bal közötti határ már évtizedek óta a liberalizmuson belül húzódik, megkülönböztethetünk jobb- és baloldali liberalizmust.

A múlt században uralkodó szocialista baloldal utópiája a teljes anyagi egyenlőségen alapuló társadalom felépítését ígérte a termelési eszközök kollektivizálása, a magántulajdon eltörlése révén. Ez az ideológia uralta a kommunista rendszereket. Nyugat-Európa országaiban viszont szociáldemokráciává szelídült a szocializmus. A szociális baloldal felívelése a félmúltban kezdődött, és utópiája napjainkban gyorsított ütemben szedi áldozatait. A szociális, vagyis az újbaloldal úgy akarja ránk erőltetni egyenlőség­eszményét, hogy közben üldözi az általa diszkriminációnak nevezett emberi megnyilvánulásokat, és szabadjára engedi az egyéni szeszélyek széles skáláját. Ez a baloldal a társadalmi helyett már az antropológiai forradalmat erőlteti. Ő is rátalált a propagandafegyvereire, keresztneve: progresszív liberalizmus, és a nemzet, a hagyományos család, a társadalmi rend és az erkölcs esküdt ellensége.

A jobboldali liberalizmus kevésbé harsány, de számol a kis  és nagy közösségek térbeliségével, történelmi adottságaival, gondot fordít az igazságosság és a biztonság érvényesülésére, elutasítva minden utópiát. A jobboldali liberalizmus a család, a kis közösségek, a nemzet problémáival foglalkozik, igyekszik megtartani a tízparancsolat képviselte alapvető emberi értékeket, továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az egyén felelősséggel tartozik cselekedeteinek következményei­ért. Egyik mérvadó képviselője Wilhelm Röpke volt, aki, bár azt mondta, hogy „a spontaneitás előnyt élvez a rendezettel szemben”, kidolgozott egy alapos etikai konzervativizmust. A Mont-Pelerin Társaság, amelynek 1961–62-ben az elnöke volt, a liberalizmus feladatának a hagyományos erkölcsi értékek visszahozatalát tekintette. A jobboldali liberalizmus a kereszténység örököse, hiszen megtartja és érvényesíti a jó és a rossz fogalmát.

A baloldali liberalizmus ezzel szemben a klasszikus liberalizmus rombolója, a megtestesült rossz. Soros György és inasainak liberális jelszava a „nyitott társadalom”, mely ideológia halálos propagandával áltatja a hiszékeny európai­akat, azzal a céllal, hogy megszüntesse a határaikat, identitásukat és a nemzeti szuverenitásukat. Pusztításuk miatt már nem sok maradt az európai országok hagyományából, társadalmi kohéziójából. Médiájuk populistáknak gúnyolja azokat, akik mindezt védik. A balliberális progresszívek tagadják az egyéni felelősséget, mulandó beidegződésnek tartják a közösségeket, az államokat, a nemzeteket. Nekik csak az egyén a valódi létező. A népek, civilizációk, sőt, a nemek különbségeit is megtagadva, csak egymással felcserélhető egyéneket látnak maguk körül, akik a hedonista (homo festivus) és globalizált piac törvényei szerint élnek (homo economicus). Szerintük e két tulajdonságában ki is merül az ember lényege. Vegytiszta mivoltában – amikor csak az egyénre és az egyének halmazából álló emberiségre összpontosít – a balliberalizmus a korlátlan szabadság utópiája, amely a kommunizmushoz hasonló messianizmussal lép fel. A szociális baloldal – vagy más nevén a libertárius liberalizmus – valójában az ösztönök változatos kielégítését tekinti a szabadság lényegének. És ettől éppúgy nem tágít, mint a magántulajdontól a kommunizmus.

Noha az általa irányított nyugati társadalmakat az eltűnésre kárhoztatja, a kommunizmus ikertestvér ideológiája tökéletes szimbiózist alkot a piacgazdasággal, és irdatlan pénzügyi támogatást kap azok főszereplőitől. Franciaországban megnyerte magának a burzsoázia nagy részét a társadalmi haladás, a bevándorlás-dogma, a nemzeti hovatartozás elavulásának gondolatával. A közvélemény nagy része, tudatosan vagy sem, az újbaloldal gondolkodási mintái szerint szövögeti hétköznapjait. A nagyvárosi liberális nagypolgárság kiváltságos gazdasági érdekeit szem előtt tartva, az újbaloldali média elbeszélése szerint ítéli meg a nagyvilágot. Ugyanakkor az ő kebeléből rekrutálódnak a balliberális médiamunkások. Ez a nagypolgárság szövetségesének tartja a külvárosokat benépesítő, Európán kívülről érkező bevándorlókat. Aranyifjúsága felvilágosult elitnek képzeli magát, rózsaszín felhőinek magasságából tekint le az általa faragatlannak tartott vidéki nemzettársaira, a kispénzűekre, a kapcsolatnélküliekre, a „népi osztályra”, de gúnyolódik a hagyományos értékekhez ragaszkodó és kisebbségbe szorult nagypolgártársain is.

A kommunizmust helyettesítő újbaloldali liberalizmus az emberi jogok kultuszát űzi és űzeti, vallásos ideoló­giája végzetes Európára. A legpusztítóbb benne, hogy abortuszra ösztönöz. A fél évszázada gyakorolt abortusz óriási demográfiai vákuumot teremtett, ahová – a „kormányzatoktól független”, de a milliárdosok pénzelte balliberális „civil szervezetektől” segítve – az európaiakat abortuszra biztatják, más kontinensek népeit – köztük többnejűeket – telepítik. A kedvező körülmények láttán döntötték el a radikális iszlamisták, hogy a balliberális emberi jogok segítségével alávetik és meghódítják Európát, az eutanázia ilye­tén alkalmazásával kimerítve a szándékos bűnelkövetés tényállását.

Fordította: S. Király Béla
A szerző a párizsi Panthéon-Assas Egyetem professzora, az Emberi jogok a nép ellen (Századvég, 2020) című kötet szerzője.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4392
szavazógép
2020-04-10: Emlékezet - :

Sütő András: Fülesek és fejszések között (4.) /részlet/

Az epilepsziás kollektív rohamra emlékeztető látvány mind borzalmasabbá lett. Délután fél négy körül talán kétszáz főnyi rohamosztag miatt szakítottuk meg a tanácskozást. Öt óra tájt félezernyi lehetett a székház körül gyülekezők száma. Későbben egymás után érkeztek meg a gyilkos szerszámokkal fölszerelt bandákat szállító járművek.
2020-04-10: Glossza - Kuti János:

A nyájimmunitás jobb lenne

Már örvendtem, hogy lejár ez a szükségállapot, és minden visszaáll a rendes kerékvágásba, de sajnos meghosszabbították még egy hónappal. Ez még nem lenne nagy baj, csak attól tartok, hogy május közepén ismét meg fogják toldani.