A végén oda jutunk, hogy a fiatalok, akikre nem annyira veszélyes ez a járvány, mint az öregekre, megelégelik, és követelni fogják nálunk is, hogy svéd módi szerint a szükségállapot helyett vezessék be a nyájimmunitást, amelynek lényege, hogy ha minél több embert elkap a járvány, annál többen lesznek immúnisak, és a végén, aki átesik a fertőzésen, és élve marad, védett lesz. Aki meg nem éli túl, annak nem lesz szüksége többé az életben védettségre. Egy amerikánus republikánus szenátor az amerikai életformával ellentétesnek nevezte, hogy az idősek életét, a fiatalok érdekei­nek elébe helyezve, mindenáron megóvják. Mert miért lenne érdemes a gazdaság összeomlását kockáztatni emberi életek megmentéséért?

Svédország és Hollandia is a nyájimmunitás híve volt, de most már sok svédnek és hollandnak nem akaródzik rész venni ebben a kísérletben. Az angol miniszterelnöknek is voltak ilyen ideái, de mivel most belé is beléköltözött a vírus és kórházba vitték, neki is megváltozott a véleménye, pedig még lélegeztetőgépre sem került. Amerikában is arat a COVID-19, és Trump elnök, aki optimista, szeretné, ha minél hamarabb újraindulnának a sporttevékenységek, azt mondta, hogy ha „csak” 100–200 ezer halottjuk lesz, azt jelenti, hogy jó munkát végeznek. Milyen optimista! Közben a németek Trumpot megvádolták azzal, hogy az amerikaiak kalóz (vagy vadnyugati?) módon eltérítettek 200 ezer darab maszkot, amelyeket a német rendőrségnek rendeltek.

Egy illusztris francia személyiség az orvosi maszkokért való versengést úgy jellemezte, mint „kincsvadászatot”. Aki tudja, készíti, aki nem, az veszi, más eltéríti. A koronavírus áldozatainak, akik elköltöznek az örök vadászmezőkre, több gondjuk nem lesz. Akik élve maradnak, azok fogják szenvedni a gazdasági visszaesés negatív következményeit. Kormányunk is jobban jár, ha engedi a nyájimmunitás megvalósulását, mert azt sokkal könnyebb kivitelezni, mint a tömeges fertőzések megelőzését vagy a vírus terjedésének lassítását.

Nálunk nagyon gyorsan végigszáguldott és aratott volna ez a járvány, ha nem korlátozzák a szabad mozgást, mert a vírus terjedéséhez hathatós segítséget nyújt az egészségügy, amelyre mindig sajnálták a pénzt. Nagy segítséget jelentett volna az is a járvány idejének lerövidítésében, ha nem zárják karanténba a külföldről hazajövőket. A védelemre ugyan hatalmas összegeket költünk, de nem az egészségvédelemre, hanem a honvédelemre. Dicsekszünk azzal, hogy a társadalmi össztermék 2 százaléka arra megy el. Errefel mi történik? Nem fő ellenségeink, az oroszok vagy a magyarok támadnak meg, hanem a koronavírus. Egy ilyen galád támadásra meg egyáltalán nem vagyunk felkészülve. Kormányunk és elnökünk is inkább előrehozott választásokra számított.

Az Európai Unió (EU) most nem lovagol nagyon az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartásán, de ha bevállaljuk a nyájimmunitás megvalósítását, akkor – mivel a nyugdíjasok száma alaposan csökken – még dicséretben is részesülünk. Az EU-nak is vannak gondjai a tagállamai által elrendelt intézkedések miatt. Nem búsulják, hogy Románia felmondta az emberi jogok európai egyezményét, és vezetőink katonai rendeletekkel kormányoznak, és az sem probléma, ha Merkel asszonyság támogatná a vírusfertőzöttek telefonos applikációk segítségével való hatósági megfigyelését.

Nem is a koronavírus legyőzése a legfontosabb gondja az unió jeles vezetői­nek, hanem az, hogy Magyarországon sérül a demokrácia, mert a parlament korlátlan időre hatalmazta fel a kabinetet rendeletek kibocsátására. Nem értem én sem, miért nem szabtak meg minderre pontos határidőt. Például 2020. július 1-jét vagy 2021. január 1-jét, ha ez jobban tetszik az ellenzéknek és az uniónak. Az is nagy baj, hogy meg akarják regulázni a rémhírterjesztőket. És az ellenzékkel együtt erősen féltik a sajtószabadságot, ami már nincs is Magyarországon. De ettől eltekintve a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc büntetlenül mondhatja a mostaniról, Orbánról, hogy: „Itt áll előttünk egy kicsinyes gazember. (…) Államférfiúi szerepben. Közben csak egy görcs rángatta útonálló.” Szép, nem?