Van, aki, mint a sepsiszentgyörgyi Gocz József, több mint évtizedes fáradságos munkával összegezte a háborús veszteségeket és szenvedéseket, illetve adatgyűjtéssel és adatszolgáltatással kiderítette, hogy a másfél ezres létszámot meghaladó, életben maradt háromszéki frontharcos összesen több mint 3600 esztendőn át végzett rabszolgamunkát embertelen körülmények között a Szovjetunióban. Gocz József a legutóbb összeállított és Szabó József János budapesti hadtörténész által kiadáshoz segített frontharcos katasztert falvak szerint csoportosította.

A személyi adatokat magába foglaló lista nem tartalmazza a hősi halottakat, hanem a háborút túlélő frontharcosokra összpontosít, azokra is — szám szerint 750 személyre —, akik megúszták a hadifogságot.

A hősi halottak adatainak összegyűjtésére a rendszerváltozás után több eredményes kísérlet történt. De amint ez a Gocz József sepsiszentgyörgyi könyvbemutatója alkalmával a bátyja után érdeklődő Deák Sala Zsófia sepsiszentgyörgyi pedagógus témafelvetéséből is kiderült, a több tízezres tételt tartalmazó kiadványok sem teljesek.

A kérdező nagybátyja, a futásfalvi Pap Andor (1924. november 1.) halálának körülményeit a bajtársak beszámolói alapján ismeri (meghalt 1945. január 15-én a mai Szlovákia területén, Makranc község mellett, Pány faluban temették el, sírhelye ismeretlen), de a hősi halott a Béke poraikra... című dokumentum-évkönyvben nem szerepel.

Az érdeklődő e hiány pótlása mellett azt is tudni szeretné, hogy nagybátyja, aki középiskoláit Kézdivásárhelyen és Csíkszeredában végezte, majd 1943-ban beiratkozott a kolozsvári Ferenc József Tudomány-egyetem magyar—történelem szakára, s 1943 augusztusában behívták katonának, 1944 szep-temberétől 1945 januárjában bekövetkezett haláláig hol élt, és hol harcolt? Élnek-e még bajtársai?

1944 kora őszén a Lemhény, Ozsdola és Gelence fölötti havasokban teljesített szolgálatot. Fejsebével a gyergyószentmiklósi kórházban gyógyították, majd kérésére visszatért a csapatához. 1944 szeptemberében útban a csapatához Torjáról egy éjszakára még hazatért Futásfalvára. Ekkor vettek búcsút tőle hozzátartozói.

Sorsának további alakulásáról egykori katonatársai tájékoztatták a hozzátartozókat, de a hősi halott élettörténete, frontszolgálata a maga teljességében ismeretlen.

Azok a dokumentumok — levelek —, amelyeket még a szovjet fogságból hosszú évek után is küldenek a túlélők az önfeláldozás és a szülőföldszeretet, a családi kapcsolatok, bajtársi erények megható dokumentumai. Ezeket a gondolatokat és érzelmeket, ezt az érzékenységet sajnálatos módon háború utáni sorsunk alakulása tömegesen kimosta az emberekből.