1944. augusztus 15-én itt vonultak vissza a németek, és utánuk nyomultak az oroszok. A Domus Historia így jegyzi fel a történteket: ,,Ozsdola jutott a Kézdi kerületben a legszerencsétlenebb helyzetbe. A faluból sokan elmenekültek, de én (Baka János plébános — I. I. megj.) nem menekültem el, s így az orosz katonaság kezébe kerültem. Az oroszok a plébánia udvarából is hadi frontot csináltak, és ágyút állítottak fel. Fegyverrel kényszerítettek, hogy hagyjam el a házat, és így a menekülő hívek sokaságával az erdőbe kellett menjek. Hadi front lett az egész faluból. A német ágyútűz miatt a falu egyharmada leégett."

1944. augusztus 31-én Lepsa felől Ozsdolára bevonultak az orosz csapatok, és felvették a harcot a községben állomásozó magyar határőrszázaddal és német századdal. Ozsdolán a harc szeptember 1-jén kezdődött, és csak szeptember 8-án vonultak vissza a német és a magyar csapatok. Itt addig kellett a frontot tartani, míg az Ojtozi-szorosból a nagyobb német hadtest kivonult, hogy a visszavonulás útját az oroszok ne tudják elvágni. Idősebb emberek elbeszélése szerint a község naponta gazdát cserélt, hol a németek, hol pedig az oroszok ellenőrzése alatt állt. Az anyakönyvbe 1944 szeptemberében huszonhat ozsdolai civilt jegyeztek be, aki az ellenség fegyvere által halt meg. Nyolc napig nem lehetett a harang hangját hallani, csak a fegyverek ropogását és az ágyúk dübörgését. 1944. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén újra megszólaltak a harangok. A front tovább vonult, a templom zsúfolásig telt hívekkel. A falu hatalmas kárt szenvedett, lakások és gazdasági épületek százai pusztultak el, 480 épület vált a lángok martalékává.

Baka plébános feljegyzése szerint a plébánia is megrongálódott, a csűr gabonástól leégett, és a kántor csűre is megsemmisült. Az irattárat széthányták, még az egyház pecsétnyomóit is ellopták, csak a románt hagyták meg. A templom is megrongálódott, tornyának felső részét lelőtték. Az iskola épülete is komoly kárt szenvedett.