A sepsiszentgyörgyi református vártemplom restaurálási munkálataikor, a toronyfelújítás során március 27-én Bíró László, az építő Bi-Turn Cons Kft. vezetője leszerelte a toronysisak puskagolyótól átlyuggatott, vörösrézből kalapált, 65 cm átmérőjű gömbjét, amelyből öt régi irat és négy pénzérme került elő.
Mai Történelmünk rovatunkban bemutatjuk a gombban talált iratok tartalmát. Ezek átírásában közreműködött Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi egyháztörténész, valamint Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület főlevéltárosa. Utóbbi latinról magyarra fordította a „Sepsi Helvét Hitvallású Egyházmegye egyházközségeinek anyagi alapjairól” való, 1828-ban táblázat formájában készült kimutatást.
Az 1828. május 22-én felszerelt toronygombban megőrzött iratok között az anyagi kimutatás mellett található egy rövid leírás az új torony építéséről, a város birtokosainak, elöljáróságának és egyházi tisztségviselőinek felsorolása, névsor a város tízeseiben, Alszegen, Felszegen és Eregében a toronygomb aranyozásának támogatására folytatott gyűjtés eredményéről. Kitetszik, hogy a birtokosok, vagyonosabbak az Erege tízesben éltek. Külön kiemelik Bogdán Lukácsot, aki örmény katolikus ugyan, de 100 rajnai forinttal támogatta a toronyépítést. Ezek az iratok az akkori lelkész, Gödri Ferenc nevéhez fűződnek. Az utolsó irat az előző torony gombjából származik, 1761-ben kelt, szerzője Vásárhelyi János akkori lelkipásztor, esperes, aki verses formában emlékezik meg az akkori toronyépítésről.
A teljesség kedvéért megismételjük a gombban talált négy pénzérme lapunkban már közölt leírását. A legrégebbi egy Brassó városa által 1613-ban kiadott ezüstgaras, egyik oldalán a város címerével, a másikon a német királyi sassal, mellén koronával. A legépebben a II. Rákóczi Ferenc fejedelem által 1705-ben kiadott réz 10 polturás maradt meg, PRO LIBERTATE felirattal és Magyarország levélkoronás címerével. A harmadik pénzérme egy II. Ferenc német-római császár által 1795-ben kiadott ezüst 6 krajcáros az uralkodó birodalmi címerével. A negyedik III. Károly olmützi püspök (Lotaringiai Károly József herceg) 1707-ben kiadott ezüstkrajcárja az egyházfő portréjával és az egyházmegye címerével. Az érméket alulírott azonosította.
A továbbiakban forrásközlésként közreadjuk a toronygombban talált, 1761-ből származó versbe szedett, valamint az 1828-ban kelt építéstörténeti emlékiratot.
