A koronavírus-járvány közvetett vagy közvetlen módon, de a bolygón élő emberek java részére kihat, ennek mértéke azonban jelentős földrajzi szórást mutat. Azokban a térségekben, ahol a válság lefolyása akut és rendkívüli hatósági válaszokat szül, a kivételes viszonyok új minőséget adnak régi, beágyazott törésvonalaknak is. Ezekből pedig akad bőven valamennyi kontinensen.
A dél-tiroli autonóm tartományban nem kis felháborodást keltett március végén, amikor a tartományi vezetés által saját csatornáikon keresztül Kínából beszerzett védőfelszereléseket az olasz állami hatóságok döntése nyomán az ország más részeibe szállították át. Ennek tényét a bozeniek jelezték is anyaországuknak, mire válaszul az osztrák kormány az ugyancsak Kínából nem sokkal korábban beszerzett 130 tonnányi védőfelszerelésből Dél-Tirolba is juttatott, helyettesítve azt, amit az olasz hatóságok elkoboztak. Ilyen körülmények között a helyi politikai erők közül többen az olasz állam szervezetlenségét hibáztatják azért, hogy Dél-Tirolban csaknem háromszor annyian haltak meg eddig a járványban, mint az Ausztriához tartozó szomszédos Tirol tartományban.
Régi konfliktusok léptek új pástra Spanyolországban is, ahol a főváros után messze Katalónia vezeti a spanyolországi megbetegedések és halálozások statisztikáját. „Új egység” helyett itt szeparatisták és unionisták párhuzamos valóságértelmezésekkel licitálnak egymásra, hogy melyikük kínál hatékonyabb és felelősségteljesebb javaslatokat a járvány megfékezésére. Az elmúlt évek eseményei miatt itt más konnotációt nyer a rendkívüli jogrend, az arra való hivatkozással központosított döntéshozatal vagy épp a spanyol rendfenntartó szervek fokozott jelenléte.
A sajátos katalán fénytörésben ismét felmerült a kilenc bebörtönzött politikai és civil vezető fogva tartásának kérdése is. A katalán igazságügyi tárca kérvényezte ugyanis, hogy e személyeket legalább addig engedjék haza házi őrizetbe a családjukhoz, amíg a kijárási korlátozások miatt a lakosság java része egyébként is saját otthonának falai közé kényszerül. E felvetésre április 2-án érkezett a nemleges válasz a börtönigazgatóságoktól.
A kiélezett helyzetekre adott eltérő válaszintézkedések minősítik azt a közösséget, amelyik kitalálta, bevezette azokat. A kínai kommunista vezetésnek a járvány kezdeti szakaszában tanúsított elnyomó, megtorló hozzáállása, ahogy igyekeztek a járványveszélyre figyelmeztetni akaró orvosokat elhallgattatni, méltán kelthet képzettársítást a csernobili atomkatasztrófáról a végletekig hazudó és ködösítő szovjet vezetéssel. Másik oldalon ugyanakkor Tajvan joggal büszke a kínai fősodortól eltérő védekezési stratégiájára, melynek révén a közösségi élet jelentősebb korlátozása nélkül sikerült kordában tartania a járványt. Mindezért pedig követelik az egészségügyi világszervezet, a WHO elismerését is, például úgy, hogy az ő járványügyi adataikat kezeljék külön a kínai adatoktól. A Tajvannak a Kínán belüli státusával kapcsolatos évtizedes jogvitában épp a WHO viszonylatában sikerült látványos elmozdulást elérnie Tajpejnek. A SARS-járvány kapcsán kifejtett lobbitevékenységnek köszönhetően ugyanis 2009 óta meghívásos alapon részt vehet a WHO közgyűlésén „kínai Tajpej” név alatt. Tekintve, hogy ehhez fogható nemzetközi előrelépést azóta sem sikerült elérniük, így Tajvannak új, identitásképző tényezővé vált a koronavírus elleni küzdelem mint a nemzetközi elismerés eddigi legsikeresebb momentumának továbbfejlesztését magában hordozó lehetőség.
A mostani rendkívüli helyzetben a kulturális és civilizációs beágyazottság is reflektorfénybe kerül. Alaposan felbolydult annak az evangélikus közösségnek a hitélete, melynek tagjai 2020. február 17. és 21. között, szokásukhoz híven, egy elzászi kisvárosban, Mulhouse-ban gyűltek össze dicsőíteni teremtőjüket. A francia hatóságok kontaktkutatásai alapján ez az egy vallási találkozó több mint 2500 megbetegedéshez vezetett eddig, ebből tizenhét halálos kimenetelű volt. A gyülekezet tagjai tudtukon kívül Franciaország minden szegletébe elvitték a vírust Korzikától Francia Guyanáig.
A közvéleménytől emiatt kapott stigma mellett e gyülekezet tagjainak azt is fel kell majd dolgozniuk valamilyen módon, hogy vallásuk jóhiszemű gyakorlása öntudatlanul és akaratlanul felebarátaik megbetegedését, illetve halálát is maga után vonta.
A környező országokban is igyekeznek a bizonytalan körülményeket a járt út biztonságával élhetőbbé tenni. Románia esetében ez a törekvés a kulturális erőfölény demonstratív megélésében ölt testet. A szolidaritást és közösségi kohéziót erősítendő, a Román Honvédelmi Minisztérium háborús hangnemben buzdította március 16-i Facebook-bejegyzésében az ország valamennyi lakosát, hogy függesszék ki az ablakokba, erkélyekre, az autóba, a munkahelyen vagy más nyilvános helyre a román zászlót.
Az egzisztenciális szorongás további enyhítésére Ion-Marcel Vela belügyminiszter március 28-án rendeletet adott ki arról, hogy a szükségállapot ideje alatt a román himnuszt kell sugározni a szolgálatot teljesítő rendőrség, csendőrség, valamint határrendészeti egységek járműveiből minden szombat és vasárnap 17 és 21 órakor az ország egész területén.
A járvány megfékezésére irányuló intézkedésekről elmondható, hogy ezekről csak a többség nyelvén érhető el tájékoztatás, így például a romániai állampolgárok által ingyen hívható zöldszámon nem lehet magyar nyelven érdeklődni. Ha valaki megkísérel magyar nyelven is tájékoztatni, az úgy járhat, mint a sepsiszentgyörgyiek, ahol a román hatóságok bűnvádi eljárást indítottak március végén ismeretlen tettes ellen, amiért a település polgármesterének megbízásából a helyi rendőrség egyik autója hangosbemondón román és magyar nyelven is azt az üzenetet közvetítette a 75 százalékban magyarlakta, székelyföldi város lakosságának, hogy maradjanak otthon.
A kulturális felsőbbrendűségi tudat és az államnyelvek primátusába vetett hit Európa több országában megújult erővel hagyja figyelmen kívül, hogy a szükségállapot körülményei közepette, járvány idején is kötelező a kisebbségek nyelvi jogait biztosítani, illetve hogy az óvintézkedéseknek részét kellene képeznie, hogy anyanyelvükön tájékoztatják a kisebbségi nyelveket beszélőket.
A járvány elvonultával meg fogjuk tudni, hogy a koronavírus hatására lokalizáltabbá, fenntarthatóbbá válik-e gazdálkodásunk a termelési láncok rövidebbé tételével, vagy hogy például Velence lakói közpolitikai döntésekkel is meg fogják-e óvni azt a jelenlegi állapotot, hogy az intenzív turizmus kárára ugyan, de lagúnáikban jelentősen javult a vizek tisztasága. A fentebb említett esetek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy identitásunk bizonyos részei kellően mélyen gyökereznek személyiségünkben, hogy azokat még egy világjárvány sem formálja át alapjaiban. (mno.hu)
A szerző a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja
