Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Mikó 160Olimpikonok a kollégiumból

2020. május 4., hétfő, Emlékezet

Ki az a sportoló, akinek ne motoszkálna fejében nemzetközi versenyeken, netán olimpián versenybe szállni?  Arra alapozva, hogy az életben nem a hódításon, hanem a harcon van a hangsúly, Pierre de Coubertin, az újkori olimpiai játékok egyik alapítója fogalmazta meg a sportolás jelszavává vált mondatát: Nem a győzelem, a részvétel a fontos. Az ép testben ép lélek gondolatát a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium olyan lelkes sporttanárai, mint Antalffy Elek, Petrás György, vagy az újabbak közül Benedek Károly, Fekete Gábor, Stefán Dezső is magukénak vallották.

  • Emléktábla a kollégium falán
    Emléktábla a kollégium falán

Kollégiumunk első országos visszhangot is kiváltó sportdiadalát a középiskolás diákok részére az 1891-től évente megrendezett országos sportvetélkedő 1905-ös budapesti versenyén elért első helyezéssel együtt járó vándor sportzászló végleges elnyerése jelentette. Ezt két évvel később Temesváron a második hely megszerzése követte. E rangos szereplések emléke, a budapesti versenyen használt mez hagyományossá válása a következő években a sportban kiemelkedő tanulók számának növekedésében is megnyilvánult. Így történt, hogy az első világháború zajában is olyan diákok hagyták el az iskolát, mint az 1916-ban érettségizett és katonai pályát választó Reznek Jenő, az 1919-ben végzett Péter László, az algimnáziumból a nagyenyedi tanítóképzőbe távozó Dávid József vagy a szintén Mikóból induló, katonai pályát választó Benkő Tibor. Ők négyen voltak azok, akik olimpiai részvételükkel szereztek dicsőséget egykori iskolájuknak. Ismerkedjünk meg külön-külön is velük. Bemutatásukban Demeter Lajos Sepsiszentgyörgy személyiségei, valamint Áros Károly Sepsiszentgyörgy a sportvilágban című munkáira is támaszkodtam.
 

Péter László (1899, Sepsiszentgyörgy – 1994, Temesvár)

A világháborús viszonyok miatt csak magántanulóként érettségizhetett. Diákkorában az atlétika mellett a kollégium füleslabda-csapatának is oszlopos tagja volt. Az év végi tornabemutatókon a rövidtávú futószámokban, a magas- és a távolugrásban tűnt ki. Unokabátyja, a szintén a Mikóban érettségizett Miskolczy Kálmán, tanulmányai folytatására a kolozsvári Kereskedelmi Akadémiára csábította, s így Erdély fővárosában a Kolozsvári Atlétikai Club tagjaként lehetősége adódott a további atletizálásra. Maga Miskolczy is a KAC színeiben nyert országos bajnokságot súlylökésben.

 

 

Már az első jelentkezése meghozta a sikert: az 1920-as országos bajnokságon négy számban nyert: 100 és 200 méteres síkfutásban, helyből távol- és hármasugrásban. A következő év ugyanezekben a számokban újra bajnoki érmeket hozott, 1923-ban a síkfutó számokban megőrizte egyeduralmát, a távolugrások helyett a helyből magasugrásból és magasugrásból jöttek az első helyezések. Így ment ez egészen 1927-ig. Háromszor javította a 100 méteres (10,6 mp), hatszor a 200 méteres síkfutás országos csúcsát (22,2 mp), magasugrásban 1,77 m-rel, hármasugrásban 12,85 m-rel ért el országos csúcsot.

1928-ban, az amszterdami olimpia évében, bár jó formában volt, mégsem válogatták be a román csapatba. Úgy határozott, magánszemélyként utazik ki és vesz részt az olimpián. Fáradságos út után, betegen érkezett a színhelyre, így már a selejtezőkön kiesett. A Mi lett volna, ha…? kérdést mégis fel kell tennünk, hiszen a 100 méteres síkfutást az amerikai Williams nyerte 10,8-cal, s Péter épp abban az évben javította, sőt ismételten be is állította saját 10,6 mp-es országos csúcsát.
A gazdasági világválság Temesvárra sodorta, itt dolgozott pénzügyi szakértői minőségben nyugdíjazásáig.
 

Dávid József (1900, Komolló – 1989, Csíkszereda)

Az amszterdami olimpia másik egykori mikós résztvevője a főgimnáziumi négy osztályt a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében végezte 1918-ban, miután részt vett az első világháborúban. Petrás György keze alatt kezdett sportolni, Péter Lászlóval együtt tagja volt a Mikó füleslabda-csapatának.

 

 

Nagyenyeden atletizált, 1921-ben a KAC tagjaként súlylökésben és diszkoszvetésben indult. 1923-ban szerezte első bajnoki címét diszkoszvetésben, 1924-ben súlylökésben, 1926-ban mindkét számban, 1928-ban pedig diszkoszvetőként diadalmaskodott. Diszkoszvetésben kétszer, súlylökésben háromszor javított országos csúcsot. A gazdasági válság idején Petrozsénybe került, ahol jó körülmények között folytathatta az edzéseket. A román olimpiai csapat tagjaként utazhatott Amszterdamba, ahol együtt lehetett barátjával, Péter Lászlóval. Sajnos, nem jutott el az érmekért folyó küzdelmekbe.

A kicsi magyar világban és a második világháború után Zalánban tanítóskodott, méhészkedett, idős korára Csíkszeredába költözött fiához.
 

Reznek Jenő (1898, Kézdivásárhely – 1965, Budapest)

Kósa-Reznek Jenő a korszerű magyar lovassport egyik meghatározó, nagyon markáns egyénisége volt. A Mikóban érettségizett, utána azonnal katonai szolgálatra hívták be Aradra, 1918-ban már főhadnagy. Elvégzi a Ludovika Akadémiát (tüzér szakon), majd az Állam- és Jogtudományi kart, ahol 1927-ben doktorál. A törzstiszti iskolára 1936-ban vezényelték. 1941-ben alezredesnek, 1943-ban pedig ezredesnek léptették elő.

 

 

Katonai pályafutása szorosan kapcsolódik a lovagláshoz. 1920-ban és 1921-ben Kecskeméten két lovaglóiskolát végzett el. Kiváló eredményei alapján 1924 őszétől lovaglótanár-képzőbe iratkozott. A hároméves iskolát 1927-ben fejezte be. Rövid csapatszolgálat után a lovaglótanár-képző intézetben levő olimpiai osztályba vezényelték. 1935-ig rendszeres résztvevője volt a belföldi és nemzetközi lovasversenyeknek. 1928-ban az Amszterdamba kiküldött csapat tagja volt. 1937-től 1940-ig az Örkénytáborban dolgozó Honvéd Olimpiai Ugróosztály és a nemzetközi versenyekre kiküldött magyar csapat vezetője.

A háború után elbocsátják a honvédségtől, 1952-től bekapcsolódott a polgári lovasklubok munkájába, 1958-tól a díjlovasok edzője lett. Az olimpiai nagydíjra való felkészítést is szakavatottan tudta irányítani. 1965-ben leesik a lóról, súlyos serüléseit nem éli túl.

A lovassport magyar nyelvű irodalmának legtermékenyebb szerzőjeként tartják számon.
 

Benkő Tibor (1905 Kézdivásárhely – 1988, Gödöllő)

A Mikó Kollégium diákjaként kötelezte el magát a sport iránt. Egerben, majd a budapesti Vörösmarty Főreálgimnáziumban folytatta tanulmányait. Egerben úszott, Budapesten atletizált, gyeplabdázott. Főiskolai bajnokságon úszásban és vízilabdában szerzett érmeket. A Ludovika Akadémián ismerkedett meg az öttusával. 1931-től a Honvéd Sporttanárképző Intézet hallgatója, 1932-ben beválogatták a Los Angeles-i olimpián résztvevő csapatba, ahol az öttusa egyéni számában a 18. helyet szerezte meg. Benevezett a párbajtőrvívó versenybe is, az elődöntőig jutott el.

 

 

Később más sportágakban is kipróbálta képességeit, így birkózott, bokszolt és teniszezett is. Miközben Sopronban, majd Marosvásárhelyen sporttanárként, edzőként tevékenykedett katonai oktatási központokban, a ranglétrán is őrnagyi rangig emelkedett. Sporttanára volt Benedek Gábornak, a későbbi öttusa világ- és olimpiai bajnoknak.

A kommunizmus ideje alatt meghurcolták, de sporttanárként hellyel-közzel taníthatott. Nyugdíjasként Gödöllőn vívást és teniszt oktatott, 75 évesen szerzett vívó szakoktatói képesítést. Gödöllőn a vívósportot támogató alapítványt neveztek el róla.

Hozzászólások
Szavazás
Tart-e a koronavírus-járvány második hullámától?







eredmények
szavazatok száma 20
szavazógép
2020-05-04: Sport - Tibodi Ferenc:

A munka nem vész el

A Sepsiszentgyörgyi ISK öt szakosztályának – kosárlabda, kézilabda, asztalitenisz, birkózás és atlétika – 404 sportolója a koronavírus-járvány miatt még érvényben lévő szükségállapot miatt merőben szokatlan helyzetbe találta magát. Amellett, hogy számukra is szünetel az iskola, a napi közös edzéstől és a versenyektől is elestek, így ez az időszak nekik duplán is megterhelő. Mindenki otthon, a lehetőségeihez mérten próbálja megőrizi erőnlétét, a kosárlabdaedzőként is dolgozó intézmény-igazgató, Nemes Áron elmondása szerint rendszeresek az online edzések, a sportolópalánták a modern technika révén kapják kézhez a különböző edzésprogramokat.
2020-05-04: Kultúra - Jánó Mihály:

Szent György-szobrok és -festmények II.

A gelencei Szent Imre műemlék templom legtöbbet emlegetett ékessége, művészettörténeti értéke a hajó falait borító 14. századi falképegyüttes. Be kell látnunk azonban, hogy a vallástörténeti és egyházművészeti szempontból nemzetközi szinten is számontartott falfestmények mellett a templom liturgikus berendezése, a magas művészi színvonalon elkészített barokk főoltár, a mellékoltárok, a festett kazettás deszkamennyezet, a rekonstruált történelmi orgona és az orgonakarzat a középkori emlékekkel együttesen nyújtja azt a felejthetetlen élményt, amelyet Gelencén megtapasztalhatunk. A régiek még egy gótikus szárnyas oltár előtt is imádkozhattak az Istenhez.