A Minorita templomban délelőtt megemlékező szentmisét tartottak, az egykori vesztőhelyen koszorúztak. A magyar kormányt Szekeres Imre honvédelmi miniszter képviselte. Az évforduló alkalmából szervezett aradi napokon Dá­vid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum elnöke is jelen volt vasárnap a Maros-parti városban, a tegnapi ünnepségen a pártot Csapody Miklós képviselte. Gheorghe Falcă, Arad polgármestere mind a délelőtti koszorúzáson, mind a délutáni ünnepségen részt vett.

Markó Béla RMDSZ-elnök egyebek között kifejtette: a békeszerződéseket a magyar nemzet tudomásul vette, s azt is el kellett fogadnia, hogy ezáltal darabokra szakadt. Hangsúlyozta azonban: ma már csakis olyan változásokon érdemes gondolkodni, amelyek nyomán az egyik népnek jobb lesz ugyan, de ettől a másiknak nem lesz rosszabb. ,,Mi úgy szeretnénk győzni végre, hogy mások ezáltal ne veszítsenek... ez a legfőbb értelme a közös Euró­pának, ahol nem ide-oda tologatjuk a határokat, hanem megszüntetjük azokat" — mondta. A szövetségi elnök leszögezte: Arad gyásznap, de valamiféle gyászünnep is: a szabadságszeretet, a szolidaritás, az összetartozás, az összefogás napja. Utalt az aradi Szabadság-szobor történetére is. ,,Szolidaritás, együtt munkálkodás, kitartás kellett hozzá. Ki gondolta, ki hitte, ki remélte volna a kilencvenes évek elején, hogy még valaha talpra áll ez a szobor? Ki más, mint az aradiak? Mi máshonnan nézve, kevésbé lázas fejjel figyelve sokszor csüggedtünk el, sokszor fogott el a szorongás: úgysem lesz ebből semmi. De az aradiak nem hagyták abba, nem hagyták annyiban" — mondta, majd hozzátette: tisztességes nemzeti célokról lemondani nem szabad még akkor sem, ha pillanatnyilag szinte reménytelennek látszik a megvalósításuk. ,,Mi tudjuk ezt itt, Erdélyben, minket megtanított erre a történelem, mert mifelénk nemcsak az ember, hanem a szobor is talpra áll, ha letaszítják. És a megölt tábornokok is feltámadnak utódaikban. Gyászolnunk kell halálukat, de ünnepelnünk kell ezt a feltámadást, azt, hogy eszméik túlélték a gyilkos golyót vagy kötelet" — hangsúlyozta.

Szekeres Imre szerint az 1848―49-es szabadságharc tragédiája volt, hogy a különböző nemzetiségű politikai vezetők túl későn ismerték fel: a népek tavasza nemcsak egy nép tavasza volt. A két országnak azonosak a modernizációs érdekei, hasonló adottságaik következtében természetes szövetségesei egymásnak ― mondta Szekeres, emlékeztetve a közös zászlóaljra, a közös missziós feladatokra, a NATO-ban betöltött szerepre, akárcsak arra, hogy a béketeremtés érdekében Afganisztánban román és magyar katonák együtt szolgálnak. Utalt a közös román―magyar kormányülésekre is. Szekeres hangsúlyozta: ahogy a romániai magyar választók összefogásának köszönhetően sikeres volt az európai parlamenti választás és a gazdaságilag fejlődő Romániában kormánytényező az RMDSZ, úgy a jövőben is szükséges a magyar összefogás, az együtt gondolkodás a demokratikus román többséggel.