Berde Borbála tanárnő emlékére

2020. június 5., péntek, Nyílttér

Június 3-án utolsó útjára kísértük egykori osztályfőnökünket, Berde Borbálát, Boriska tanár nénit, aki a példamutatásnál sokkal többet adott tanítványainak, gyermekeinek. Ő is pedagógus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Kézdialbisban 89 esztendővel ezelőtt, majd a család átköltözött Barátosra, ahol gyermekkorát töltötte, és a mindennapi élet szépségét, örömét szívta magába. A tanítóképző elvégzése után Sármásra, Lázárfalvára, majd 1952-ben Kézdivásárhelyre, a mai Petőfi Sándor Általános Iskolába került, ahol egészen nyugdíjazásáig, 1986-ig tanított.

Földrajz–biológia szakos tanári oklevéllel rendelkezett, ezt a két tantárgyat tanította az iskola magyar tagozatán. Szakmai szempontból jól felkészült, sokrétű tevékenységet folytatott, ezért az iskola megbecsült pedagógusa volt. Egész életpályáját a színesség, pontosság, tökéletességre és kitartásra való törekvés jellemezte. Évtizedeken át a rendszeresség jellemezte, de újítani is szeretett. Állandóan cipelte magával a rengeteg szemléltetőeszközt: térképet, földgömböt, albumokat, diavetítőket, amelyek segítségével érdekessé, vonzóvá tette a tanórákat. Arra szoktatta tanítványait is, hogy kutassanak, keressenek választ a kérdéseikre. Sokrétű tevékenységet folytatott tanárként, osztályfőnökként, pionírparancsnokként, körfelelősként. Fáradtságot nem ismert, mindig jól teljesített. Állandóan versenyekre, vetélkedőkre készítette tanítványait. Bármilyen feladatot lelkiismeretesen elvégzett. Mint a turisztikai kör felelőse, minden tavasszal csapatával  újrafestette a turisztikai ösvények jelzéseit Bálványosvár, a Nagy-Csomád és a Mohos felé. A természet szeretetére, védelmére nevelte tanítványait. Megismertette velük szülőföldünk szépségeit, és példát mutatott értékeink megóvásában. Mint osztályfőnök, emberként is közel került diákjaihoz, akik őszinte tisztelettel és hálával gondolnak rá, és tartották vele nyugdíjba vonulása után is a kapcsolatot.

Boriska néni jó tanárkolléga is volt. Nyílt, szókimondó, határozott természetét mindannyian szerettük és tiszteltük. Finoman tréfálkozó, hangulatos stílusa átragadt társaira is. Nyugdíjazása után sem szakadt el az iskolától. Sokáig bejárt, helyettesített, segített. Sokoldalú, példaértékű tevékenységével méltán érdemelte ki 2014-ben a Romániai Magyar Pedagógusszövetség életműdíját. Nyugodjon békében!

Simon Júlia, Vass Klára

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1536
szavazógép
2020-06-05: Nyílttér - :

A posta nem ér rá a dolgára? (Szóvá tesszük)

A kézdivásárhelyi postán voltam a minap csomagokat feltenni. Amikor az ott dolgozók meglátták a csomagokat, kérték, hogy adjam az ,,AWB”-t, mert nekik nincs idejük annyi papírt kitölteni, ezt mindenkinek otthonról kell megcsinálnia és hoznia. Csak ámultam-bámultam, mire a hölgy azt mondta: na, elve­szem, ne kelljen hazavinnie! Tudtam, hogy időbe telik, de valahogy csak útra kellett tennem a hat csomagot, és úgy tudom, a szállítás a posta dolga...
2020-06-05: Emlékezet - Csinta Samu:

Trianon: múlt vagy történelem? (Beszélgetés Ablonczy Balázs történésszel a száz évvel ezelőtti békediktátumról és „környékéről”)

Lejárhat-e – ha már lejárt – a száz év magány? – fogalmazódik meg Trianon centenáriuma kapcsán. A kimeríthetetlen téma árnyalására Ablonczy Balázs budapesti történész, a Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője vállalkozott a Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester által rendezett online beszélgetés keretében. Ennek szerkesztett változatát közöljük.