A szabadság és a kikapcsolódás iránti vágy jól érzékelhető mind a tengerpartra igyekvők esetében – mintegy tizenötezer vendégről beszéltek a szakmai szervezetek képviselői –, mind a hegyvidéki fogadókat és zöldövezeteket felkeresőknél. Nem véletlen, hogy az idegenforgalomban érdekeltek nyomást próbáltak gyakorolni a kormányra azért, hogy már június elejétől látogathatóvá tegyék a tengerpartot, illetve megnyissák a kerthelyiségeket, hiszen számukra létfontosságúak voltak az ortodox pünkösd szabadnapjai. Így aztán széles kínálatból választhattak az utazni kívánók, anyagi lehetőségük, illetve igényük és szemléletük szerint. A fővárosiak megrohamoztak mindent, ami célba vehető, de más nagyvárosokból is özönlöttek a turisták az ország idegenforgalmi övezeteibe.

Mint mindig, ilyenkor nem csupán az idegenforgalmi kínálat fontos, hanem az is, hogy eme újszerű helyzetre mennyire készülnek fel a szállásadók, a turisztikai célpontok gondnokai, de maguk az állami hatóságok is. A háromszékiek jó példával álltak elő, egyelőre több mint hatvan biztonságos szálláshellyel várva a látogatókat, mi több, ajánlatukba újszerű elemeket is bevontak, a kastélyturizmus élénkítésével találékonyságot, érdekeltséget jelezve. Ám nem mindenütt érzékelhető, hogy e különleges helyzetre komolyan készültek volna. Mondhatni banális, mégis beszédes példa az, ami a háromszéki túrázók számára is jól ismert helyen történt. A Csukás-hegység személygépkocsival is jól megközelíthető Vörös-havasára vasárnap tömegek próbáltak feljutni, s bizony, a kirándulni kívánók nem hibáztathatók azért, amiért élni próbáltak egy lehetőséggel. Ám kora délelőtt már mind az út, mind a fenti parkoló bedugult, miközben az érkező autók folyamatosan özönlöttek anélkül, hogy bárki is irányította volna a veszélyessé váló forgalmat. Ez a példa arra is utal: bizony, sokkal egyszerűbb jelszavakkal dobálózni, bírságolni és riogatni a lakosságot, mint cselekedni egy könnyen megoldható helyzetben.

És ez még mind jelentéktelen apróság ahhoz képest, hogy a kormány érthetetlen dilettantizmussal tekint az idegenforgalmi ágazatra, magukra hagyva az iparág vállalkozóit, a szálláshelyek és éttermek tulajdonosait. Furcsa és nehezen érthető, amit a kormány feje is állított, nevezetesen, hogy ez az ágazat jelentéktelen mértékben járul hozzá a nemzeti össztermékhez, ezért ráérnek az újratervezéssel. Számukra ugyanis az a legegyszerűbb, ha a járványveszélyre hivatkozva fütyülnek a turizmusban érintett több százezer munkavállalóra, s nem törődnek az idegenforgalom révén is alakítható országimázzsal sem.