Az elvárásokat messze felülmúlta azoknak a száma, akik részt vettek a június 7-én, vasárnap délután tartott trianoni megemlékezésen a nem könnyen megközelíthető Gyepár-tetőn. A körülbelül háromszáz résztvevő terepjárókkal érkezett a helyszínre, hogy közösen tisztelegjen a mintegy 12 méter magas zászlórúdra felhúzott, nagyméretű székely zászló és az erre az alkalomra felállított trianoni kereszt előtt.
Az emlékjelállítás a Gyepár-tetőn Miklós Barna felsőlemhényi erdész álma volt, akit a megvalósításban Lukács Botond és Biró Erika társszervezők mellett többen támogattak önkéntes munkával, adományokkal.
A megemlékezés vasárnap délután a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesület XI. Székely Határőr Huszárezred és a 15. Székely Határőr Gyalogezred, valamint a Történelmi Vitézi Rend ünnepélyes zászlós bevonulásával kezdődött. Pál Olivér, a huszárok vezetője engedélyt kért a zászló felvonására vitéz Ambrus Ágnestől. A zászlófelvonás ideje alatt az egybegyűltek nemzeti imáinkat énekelték el. Ünnepi áhítatot tartott Biró Erika szörcsei református lelkész, aki az összefogás, a jövőbe vetett hit és Isten segítségébe vetett bizalom fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy van külső és belső Trianonunk ma is. „Vagy felébredünk, vagy pár év múlva tényleg nem lehet Székelyföldről beszélni, mert nem leszünk. Mi vagyunk magunknak a legnagyobb ellenségei, amikor gyermekeinket a boldogulás, pénzszerzés, jobb élet reményében bátorítjuk, hogy külföldre menjenek, s nem mondjuk el nekik azt, ha már menni akarnak, hogy fiam, te itt, ezen a földön itthon vagy. Ez a tiéd, ott pedig idegen leszel világéletedben. Nem mondjuk el, hogy az autót, pénzt, házat, nem viszed majd oda túl magaddal, de a fájdalom az elvesztegetett évekért, a rabszolgamunkáért, a szeretteidtől való távolmaradásért ott marad a lelkedben! Mi vagyunk Trianon végrehajtói, amikor annak adjuk el a földet, aki jobban fizet, ha már el kell adni, s nem a mi fajtánknak. Amikor hagyjuk, hogy katonáink emlékét meggyalázzák. Amikor épp egy kicsit méltatlankodunk, hogy székely fiataljainkat bezárják, megnyomorítják családjuk életét. Amikor nem ragaszkodunk népi hagyományainkhoz, gyönyörű népviseletünk nem divat a fiatalok körében, néptáncaink, népdalaink feledésbe merülnek!” – fejtegette a lelkész. Szerinte az önfeladás, félelem, hagyományok feladása, kivándorlás, megosztottság, széthúzás volt a vesztünk Trianon előtt is. Első legyen Isten, második a nemzet – szólított fel, összefogásra buzdítva a résztvevőket.
A közösen elmondott miatyánk után Jakab Piroska óvónő Trianonról, annak következményeiről szólt, majd a rövid ünnepi műsorban Albu Erika énekelt, Antel Teofil, Sebestyén Botond és Kiss Erika szavalt, az összeállítást a Szörcsei Férfikórus éneke zárta, végül koszorúzás következett. A rendezvény záróakkordjaként közösen énekelték el az Ismerős Arcok együttes Nélküled című dalát.