A pisztricgomba (Polyporus squamosus) vagy csángóul tarkagomba a májusi pereszkéhez hasonlóan sokak által kedvelt és „vadászott” tavaszi gombánk. Már áprilisban megjelenik kivágott, kidőlt lombos fák tuskóján, törzsén, különösen dió-, bükk-, juhar-, eper- és fűzfán növő farontó gombafaj. Gyakran az élő fákat is megtámadja, és egészen őszig megtalálható. Környékünkön inkább május-júniusban terem.
A csöves termőrétegű gombák közé tartozik, kalapja általában 5–40 cm átmérőjű, de akár ennél nagyobb is lehet. Félkör, legyező, vese vagy nyelv formájú, 1–4 cm vastag, okker, krémszínű vagy világossárga. A kalap felületét sűrűn, koncentrikus körökben elhelyezkedő pikkelyek borítják. A kalap alsó részén levő csövek tönkre lefutóak, fehéresek, okkeresek, szögletes, tág pórusúak. Tönkje hengeres, gyakran oldalt álló, görbe, 5–8 cm hosszú, néha ennél is rövidebb, fehéres, krémszínű. Alsó része barna vagy fekete pikkelyes, felső része inkább hálómintásnak hat a lefutó csövek miatt. Lisztes uborkaszagú és -ízű. Jellegzetes kinézetének és korai megjelenésének köszönhetően gyakorlatilag más gombával nem lehet összetéveszteni.
Sokféle gombás étel készíthető belőle, bár idősebb példányai rágósak, szívósak, fásak, ezért élvezhetetlenek. A fiatal kalapok húsa rugalmas, levesbe jól megfőzve vagy kirántva fogyaszthatóak. Vadasan elkészítve és tokánynak is ízletes fogás. Savanyúságnak eltéve is kitűnő. Tisztításakor a kalap bőrét húzzuk le és a pórusos részt is távolítsuk el. Gyógyhatásáról nincsenek adatok.
Ismertebb népi megnevezései: piszpiric, picpiric, bagolygomba, bagúgomba, diófagomba, petricgomba, peszterice stb.
Zágoni Imola
