Segítség érettségizőknek 5.Felelősség a kulcsszó

2020. június 11., csütörtök, Család

Érettségiző diákokat segíteni próbáló sorozatunk végére értünk. A jó szándék megvolt, ha valakinek egy mondattal is hasznára lehettünk, akkor nem volt hiábavaló. A mentálhigiénés szakember, iskolaigazgató, tanácsadó, tanár után befejezésként egy ballagás előtt álló diáklányt szólaltatok meg.

  • Albert Levente felvétele
    Albert Levente felvétele

– Végzősnek lenni sosem volt könnyű. Mindig egy tiszavirág-élmény volt, melynek varázsa pont ebben tündökölt: hogy az életben egyszer élhető meg. Ez az a kor, amikor felnőttekként kezdenek kezelni azok, akik addig évekig gyerekként tekintettek ránk, és éreztetik is. Felelősség. Talán ez a kulcsszó.

Felelősséggel tartozunk immár önmagunkért. Felelősséggel tartozunk a jövőnkért, az életünkért, sőt, azokért az évekért, amelyeket eddig rászántunk erre a nagy vizsgára. Ismernünk kell a céljainkat, a kérdésre a választ, hogy „Hát te fiam, mi leszel, ha nagy leszel?”, és igazából ezen a folyamaton mindenki átesik.

Csak most kicsit más a helyzet. Erről írtak már előttem is ékesszólóbban, hosszabban, mélyebben boncolgatva a témát, én személyesebben szeretném.

Egy olyan új helyzet előtt álltunk pár hónappal ezelőtt, amely minden érintett számára ismeretlen volt: egyik nap még iskolában voltunk, az utolsó órák előtt csodálkoztunk a híreken, aztán másnaptól már nem mentünk be. Egyik napról a másikra egy olyan szituációban találtuk magunkat, ahol senki nem tudott semmi konkrétat, de az időt nem vesztegethettük. A megoldás – az online oktatás – viszonylag későn került terítékre, és nem mindegyik tanárunknak sikerült bekapcsolódnia.

Prioritást élveztek az érettségi tantárgyak, folyamatosan kaptuk a mintatételeket, de mégsem volt olyan a készülés, mintha suliban lettünk volna. Hiányzott az oktatás személyessége, közvetlensége. Persze, ennek van előnye is: kevesebb stressz ért ebben az időszakban, nyugodtabban folyhatott a felkészülés.

Ugyanakkor a vírus elvett valami fontosat: bár harminc év technikai lemaradását hoztuk be pár hónap alatt, pont ez a pár meghatározó hónap maradt ki az osztályközösségek életéből. Kimaradt a bankettre, ballagásra való készülődés, a utolsó közös lógások és diákcsínyek, a nosztalgia. Időt vesztettünk. Fontos pillanatok csúsztak át az otthonmaradás rostáján, s hiába volt kérdéses a jövő, azt tudtuk, hogy sosem leszünk együtt úgy, mint rég.

És ma suliba mehettünk. Furcsa helyzet előtt álltunk ismét, beosztva, elszigetelve az osztály többi részétől. A folyosók egy múzeumhoz hasonlítottak: szalagok és nyilak jelezték a kijelölt osztálytermeket, de itt jelen esetben nem a műtárgyak voltak kétméteres távolságra elkülönítve, hanem az osztálytársaink. Belépéskor jegy helyett maszkot és kézfertőtlenítőt kaptunk, a látványosság pedig az iskolánk megszokott képe helyett egy sci-fi filmbe beillő díszlet volt. A maszk fullasztó, de hordjuk, mert így lehetünk felkészítőn. Ezek fontosak: nem csak ismétlés és gyakorlás szempontjából, hanem mert egy picit visszakapunk valamit abból a régi iskolai életből, amelybe soha nem térhetünk vissza. Üresek a folyosók, zárva vannak a büfék, foghíjasak a padok.

Mindenkinek nehéz. Mindenkinek új és mindenkinek furcsa. Sokszor érzem úgy, hogy ez csak egy álom, felébredve pedig az iskolapadban találom magam, a saját osztályomban, hónapokkal ezelőtt, talán egy tétel fölött a tudattal, hogy még van időm...

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 436
szavazógép
2020-06-11: Család - :

A pisztricgomba

A pisztricgomba (Polyporus squamosus) vagy csángóul tarkagomba a májusi pereszkéhez hasonlóan sokak által kedvelt és „vadászott” tavaszi gombánk. Már áprilisban megjelenik kivágott, kidőlt lombos fák tuskóján, törzsén, különösen dió-, bükk-, juhar-, eper- és fűzfán növő farontó gombafaj. Gyakran az élő fákat is megtámadja, és egészen őszig megtalálható. Környékünkön inkább május-júniusban terem.
2020-06-11: Család - :

Gyermekeink