Mai levelünkA sosemvolt tanév

2020. június 12., péntek, Nyílttér

Hol volt, hol nem volt, az egész világon, vagy talán sehol sem, volt egy olyan tanév, amely alighogy elkezdődött, hirtelen abba is maradt.

  • Jakab Gyopár rajza
    Jakab Gyopár rajza

A tanítók ugyan még összedugták a fejüket, tanácskozást tartottak arról, hogy miként kell foglalkozni a sajátos nevelési igényű gyerekekkel, de ilyen sajátos helyzetre még ők sem voltak felvértezve, bár sok módszert gyűjtögettek az évek során a tarsolyukba. Ám attól a naptól kezdve hetekig, hónapokig egyetlen kisiskolás sem léphetett be a Tudomány Várának kapuján. Otthonukban bebörtönözve várták a híreket tanítójuktól.

Szerencsére a tanítók leleményessége átlépte a valóság határait, s lebontotta a falakat körülöttük. Érkeztek az üzenetek, játékos fejtörők, mesék minden elképzelhető csatornán: Facebook, Messenger, e-mail, SMS, Zoom, Google Meet s a Cisco Webex a tanító nénik és bácsik üzeneteit közvetítette és virtuális találkozók helyszíneivé vált. Csak ott találkozhattak a gyerekek egymással, előbb kisebb csoportokban, aztán mind többen és többen léptek be, és szinte már otthonossá vált számukra ez a fantáziavilág. Látták egymás arcát, kérdezhettek és véleményt mondhattak. Sok színes kép, rajz, papírvirág, gyurmabéka és dinók egész serege keringett az éterben, csupán egy dolog hiányzott… Vajon mi? A tanító néni simogatása a fejük búbjára, meg a vállveregetés, ha a matekfeladat megoldásaként szófogadóan sorba álltak a számok. Ám a betűk összevissza kanyarogtak a füzetben, jobbra-balra dőltek, és nem akarták megfogni egymás kezét. A tanító néni biztatott minden gyereket, nem volt dorgálás, szidás. A jól sikerült munkáknak közösen örültek, ha nehézségek adódtak a fránya betűkkel, türelemre intették egymást: lesz ez még jobb is! Csak így tovább! Vagy talán mégsem így kellene…

Ahogy teltek-múltak a napok, a gyerekek egyre inkább visszakívánkoztak a Tudomány Várába, ahonnan száműzték őket. De hiába reménykedtek, hogy egy reggel majd megszólal a csengő és kitárulnak az iskola kapui. Seholnincs országban, sosemvolt törvények szerint úgy ért véget a tanév, hogy nem ölelhették meg a barátaikat és a tanító nénit. Elmaradt a közös éneklés, hiányoztak a tarka virágcsokrok. De a remény ott röpködött az iskola fölött apró, kék pillangóként… Akárhogy is volt, mi a leckét megtanultuk: együtt képesek vagyunk túljutni az üveghegyen s legyőzni a sárkányokat! Vár ránk az Óperenciás-tenger, hajózhatunk a végtelen lehetőségek horizontján, csupán egy dolgot viszünk magunkkal: a hitet a holnapban.
 

Forró Viola tanítónő, Mikes Kelemen Elméleti Líceum, ­Sepsiszentgyörgy

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1536
szavazógép
2020-06-12: Nyílttér - :

Oroszul, vidáman

Második alkalommal szervezte meg a négy hónapig tartó Orosz Társalgási Klubot a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület. Vidáman, sok nevetéssel telt el az alkalmankénti egy-két óra, melynek egyetlen részvételi feltétele az alapfokú angolnyelv-ismeret volt.
2020-06-12: Jegyzet - Nagy B. Sándor:

Száguldás

Napok óta nem alszom rendesen. Forgolódom az ágyban, gondolkodom, emlékezem. A szükségállapot lezárta a kifelé vezető útjainkat, de egyre több utat nyitott a virtuális világban, olyan barátok, ismerősök felé, akiktől a fizikai távolság vagy az idő már-már végleg elszakított. Sokkal jobban szeretem a valóságot, mint a virtuális tereket, de kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy ha nem lett volna ez a koronavírus-őrület s utána a hetekig tartó folyamatos esőzés, talán sosem lett volna alkalmam átélni ezt a nagyszerű élményt.