Az ODT-nek inkább azon kellett volna fáradoznia, hogy valamiféle kitüntetésben részesítse őt, amiért április 29-én megvédte a hazát és leleplezte, hogy a Szociáldemokrata Párt az RMDSZ segítségével a parlament titkos irodáiban abban settenkedett, hogy Erdélyt a magyaroknak adja. Az elnök beperelhetné egyenként az ODT tagjait, akik kiszabták rá a bírságot, és lenne esélye rá, hogy a bíróság most fejenként szintén legalább 5000 lejjel sújtsa őket, amit aztán fájdalomdíjként egy díszoklevél kíséretében átnyújtanának neki. Esetleg a külügyminisztérium lobbizhatna külföldön, hogy intézzen a lánglelkű honvédőnek külföldi egyetemeken némi díszdoktori címet, miként annak idején a világhírű félanalfabéta Elena Ceaușescu elvtársnőnek is tették.

Iohannist három magyar szervezet is beperelte, mert április 29-ei beszédében gyűlöletre és diszkriminációra uszított. Most az illetékes ügyész elrendelte az ügy lezárását, mert az elnök beszéde nem ütközik a román büntetőtörvénykönyv 369. cikkelyének előírásába, amely tiltja a polgárok uszítását bármilyen módon arra, hogy gyűlöljék vagy hátrányosan megkülönböztessék az emberek valamely csoportját. „Összességében, a hangvételét is figyelembe véve, gyűlöletbeszédnek lehet minősíteni”, de az Iohannis elnök „saját véleményének számít” – állítja az ügyész.

Ugyebár, mint tudjuk, az elnök nem szólította fel a közvéleményt, hogy az is viseltessék ellenségesen a magyarokkal szemben. Nem hívta a bányászokat, hogy ültessenek árvácskát az úgynevezett Székelyföldön, miként Bukarestben is tették azt 30 évvel ezelőtt, miközben leverték a rövid- és távollátók szemüvegét, megverték a szakállasokat, nem létező fegyvereket, pénznyomdákat kerestek. Most már divat a szakáll, s a bűnösöket úgy tudnák azonosítani a bányászoknak öltöztetett beszervezettek, ha magyarul szólítanák a járókelőket, és aki válaszolni tud, azt jól agyba-főbe vernék.

Iohannis ügyét lezárták, mondván: csak magánvéleményt hangoztatott. A titkosszolgálatok is bizonyíthatnák: ők lehallgatták, amint Iohannis odahaza, magánemberként, a konyhaasztal mellett tálalta a hazaárulás előkészítésének meséjét felségének, aki éppen a vacsorát főzte. Nejének tetszett a sztori, ezért másnap, szintén magánemberként, nyilvánosság előtt is előadta.

Az már külön öröm számára, hogy az általa kidolgozott Művelt Románia program eredményeként annyira kikupálódtak az állampolgárok, hogy nem kell a közvéleményhez fordulnia, hogy gyűlölje a magyarokat, mert az kérés nélkül is szívesen megteszi. Iohannis nem kérte a Realitatea Plus és B1 televíziót sem, azok mégis már aznap beálltak a „magánemberek” vonító kórusába. Sajnos a tévéadókat ennek ellenére 10–10 ezer lejre megbüntették. Remélhetőleg ők is megfellebbezik az Országos Audiovizuális Tanács döntését, és pert nyerve némi prémiumban részesítik őket, hisz például a B1 akkori adásában is lerántották a leplet az autonómia-törvénytervezetről, amely „ostoba, helytelenül megfogalmazott és alkotmányellenes volt”. A Realitatea Plusban a bemondónő felhívta a figyelmet, hogy „ha isten őrizz, még egy parlamenti képviselő megbetegedett volna, arra ébredünk, hogy Székelyföld autonóm. Én most viccelek, de ez nagyon-nagyon súlyos dolog” – tette hozzá. Az RMDSZ parlamenti képviselői persze ebben sem voltak résen.

A műsorban Marius Pașcan képviselő azt állította, a románoknak folyamatosan abban a félelemben kell élniük, hogy átalakul az ország. De az ő harcának következtében nyugodtak lehetünk, hogy ez az ország már soha-soha nem fog átalakulni, hanem mindig ilyen marad, amilyen.