Trianon utánAz utódállamok nemzetiségei

2020. június 25., csütörtök, Történelmünk

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után létrejött új államok homogén nemzetállam kialakítására törekedtek, annak ellenére, hogy az utódállamok mindegyike soknemzetiségű ország volt. A közép-európai területre jellemző nagyfokú etnikai sokszínűség miatt ez nemzetiségi feszültségekkel járt az országokon belül, illetve az országok között. Az utódállamok eltérő gazdasági fejlettségű, kultúrájú és vallású területeket fogtak egybe, ami újabb konfliktusokat eredményezett. Az új államok önálló gazdaságok kiépítésére törekedtek, szomszédaiktól elzárkóztak, így gazdasági növekedésük lelassult. A béke tartalmazott kisebbségvédelmi rendelkezéseket, azonban ezeket az utódállamok nem tartották be. Korlátozták a nemzetiségi jogokat, a nemzetiségek beolvasztására törekedtek.

Csehszlovákia
Az ország népei között a csehek csak enyhe többséget képviseltek, a szlovákok pedig sérelmezték, hogy az ország vezetése a cseh polgárság kezébe került. Nem jött létre a kárpátaljai rutén autonómia, sem a 13,5 milliónyi összlakosság közel 25 százalékát alkotó német kisebbség különleges státuszának kialakítása, pedig ez utóbbira az államalapító cseh politikusok a békekonferencián ígéretet tettek.
 

Szerb–Horvát–Szlovén Királyság

Az új délszláv állam eltérő fejlettségű és kultúrájú népeket próbált összefogni. A vezetés minden területén a szerbek dominanciája érvényesült. A horvátok és a szlovének nem törődtek bele alárendeltségükbe. Mindkét tagállamban mozgalmak alakultak az elszakadásra. A fejlettebb területek lakói – szlovének, horvátok, de a délvidéki magyarok is – úgy érezték, hogy az ő rovásukra fejlesztik Szerbiát. Az országot csak a királyi diktatúra bevezetésével (1929) lehetett egyben tartani.
 

Románia

Az újonnan létrejövő Nagy-Romániában jelentős számú nemzetiség élt. A nemzetiségi ellentéteket fokozta, hogy a fejletlen régi román területeket Erdély rovására támogatták. Az állam sajátos problémája volt a közéletet uraló balkáni korrupció.
 

Jaj a legyőzötteknek!

A történelmi Magyarország szétesése után a Trianon által véglegesített helyzetben Csehszlovákia, Románia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság – három, etnikailag sokszínű ország – nemzetállamot akart kialakítani, beolvasztva a nemzeti kisebbségeket. Az elcsatolt területeken élő magyarság a hivatalnokréteg, a középosztály és az értelmiség tömegeinek távozásával nagy számbeli veszteségeket szenvedett. Az arisztokrácia egy része is Magyarországra költözött.

Az utódállamok hatóságai a magát korábban magyarnak valló zsidóságot nemzetiségnek minősítették, igyekezvén leválasztani a magyarságról, igaz, kevés sikerrel. A győztes nagyhatalmak által megfogalmazott kisebbségvédelmi szerződéseket az utódállamok aláírták, de végrehajtásukat tudatosan szabotálták, és a később létrehozott alkotmányok is gyakorta ellentmondtak a békeszerződéseknek. A jogaikat biztosító szövegeket sokszor a kisebbségek sem ismerték, és így a közigazgatás különböző szintjein gátlástalanul érvényesülhetett az állami akarat és a helyi önkény.
 

A magyar kisebbségek helyzete

Az először passzív ellenállásra berendezkedő kisebbségi középosztályok néhány év múlva hozzáláttak politikai és kulturális szervezeteik megteremtéséhez. A magyar kisebbségek politikai vezetői az egységpártokat tartották hatásosnak. A magyar pártok elsősorban polgári pártok voltak, a parasztság érdekeit meglehetősen kevéssé, a munkásságét pedig egyáltalán nem képviselték. Mivel a parlamentekbe kevés képviselőt tudtak bejuttatni, a törvényhozások munkáját érdemben nem tudták befolyásolni, így nem maradt más lehetőségük, mint hogy a parlamentekben legalább szóvá tegyék a magyarságot ért igazságtalanságokat. A szomszéd országok földreformjai, az iskolák államosításai, a kisebbségi intézmények, a sajtó, a könyvkiadás, a tudományos élet állami támogatásának hiánya vagy aránytalansága minden környező országban kivétel nélkül hátrányosan érintették a magyarságot.

Rácz András és Foki Tamás (Trianon 100)

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 434
szavazógép
2020-06-25: Elhalálozás - :

Elhalálozás

2020-06-25: Történelmünk - :

Menekültek

1918 őszén a világháborús összeomlás miatt a megszállás alá került területek minden részéből elkezdtek özönleni a menekültek Magyarország belső részeibe. A nyilvántartás szerint 350 ezer, utólagos becslések szerint 400–450 ezer ember hagyta el szülőföldjét, otthonát, munkahelyét. A 20-as években a csonka országban százezrek nyomorogtak. A legrosszabb helyzetbe közülük azok a menekültek kerültek, akik pályaudvarokon vagonokban tengődve vártak a sorsukra. A menekültek nemcsak földjüket, házukat, ingóságaikat és ingatlanjukat hagyták előző életük helyszínén, de a mindennapi megélhetést biztosító munkahelyüket is. A magyarországi társadalom többé-kevésbé értetlenül, együttérzés nélkül vette tudomásul a menekültek tömeges megjelenését. Az emberek figyelmét elsősorban a saját jelenüket fenyegető veszélyek kötötték le, féltették a munkájukat, lakásszerzési esélyeiket.