A legnagyobb baj nem is innen fenyegeti az Államokat — s vélük az egész nyugati világot! —, hanem két potenciális szuperhatalom részéről. Kína például most már a fél zsebéből képes dollárban kifizetni az USA gazdaságát (hogyan lehetett ide jutni?), és ,,semlegességéért" azt kéri cserébe, hogy az amerikaiak sürgősen változtassanak Tajvan-politikájukon, ismerjék el Kína fennhatóságát a szigetállam felett.

A másik hatalmas fenyegetést az ,,ősellenség", Oroszország jelenti, hiszen Putyin cár oly magas lovon érzi ülni magát — Medvegyev nevű bábja egyáltalán nem számít! —, hogy katonailag is bevonul az Amerika közvetlen szomszédságában lévő latin-indián területekre, s ha nagy barátja, a kubai Castro ki is vénült a történelemből, ott van két indián államfő, Hugo Chavez venezuelai és Marales bolíviai elnök. Elszántan és ugrásra készen. Hogy Bolívia mit akar, azt nem nagyon lehet tudni, azt sem, hogy a ,,kokainparadicsom" milyen lehetőségekkel rendelkezik, de az köztudott, hogy Chavez Venezuelája a világ egyik legnagyobb olajtermelője, s Oroszországgal összefogva alaposan átírják a 21. század mások által másként elképzelt történelmét. Tény, hogy az Atlanti-óceán dél-amerikai partjainál orosz csatahajók flangálnak, s az egyre inkább kommunistának kinéző venezuelai diktátor, Chavez ruszki bombázókat is meghívott közös hadgyakorlatokra. Amelyek akár atomtölteteket is hordozhatnak... Hruscsov, a karib-tengeri válság óta nem volt ilyen, s legújabb értesülések szerint Oroszország készséggel támogatja Venezuela atomprogramját is, mely nem csak áramtermelésre lesz alkalmatos. Ugyanezt tette és teszi Iránnal is, s annak gyermeteg kinézetű, de egyáltalán nem puerilis elnöke most már New Yorkban fenyegetőzhet az ENSZ-közgyűlés pulpitusáról — Chavez és Marales társaságában! —, s erről óhatatlanul Nyikita Hruscsov hasonló gesztusa jut eszünkbe.

A világ változik, sokkal gyorsabban, mint kellene, s az évtizedek óta halmozódó bajok, melyeket rendre a szőnyeg alá söpörtek, most elemi erővel jelentkeznek a nyugati világban, a demokráciákban és áldemokráciákban. Ezért láthatja Putyin cár elérkezettnek az időt a szovjet-cári birodalom helyreállítására, s amíg a kezében van az energiahordozókkal való zsarolás lehetősége, akár meg is teheti. Mindenki fél tőle, talán az egy Kínát leszámítva, de az ő ázsiai osztozkodása-leszámítolása még odébb van.

Semmi jót nem látni most a világban: az Egyesült Államok 600 milliárd dolláros tőkeinjekcióval akarja menteni-halasztani önmaga pénzügyi összeomlását (kimondani is rémületes!), semmivel nem csökkent a terrorizmus veszélye, s mohó ,,világurak" várnak az alkalomra, hogy átvegyék a globális hatalmat. Szép, új világ ígérkezik. De mi mégsem figyelmeztetjük, óva, Angliát...