A történelmi Székföldjét ma a Székelyföld részének tekintjük. Valamikor azonban külön világnak számított... s lám, a magyar nemzetiségi élet szempontjából ma is egyre inkább annak számít. Árapatak községben a legutóbbi helyhatósági választások után már csak tanácstagi szinten van jelen a magyarság az önkormányzati vezetésben. A rendszerváltás után volt ennek a településnek magyar polgármestere, a választásokig magyar alpolgármestere, most már nincs. Hasonlóan alakult a helyzet Hidvégen is. Vajon tudja-e megfelelő módon hallatni szavát, akaratát a székföldi magyarság? — tevődik fel a kérdés, s úgy néz ki, hogy a sokat emlegetett önazonosságot tápláló fészeknek egyre inkább az egyháznak, az iskolának kell lennie. Hát innen a jelképes kérdés: merre tart a Székelút?

Átbillent a népességi mutató

Mármint a természetes szaporulat. Nemcsak a magyar, hanem a román nemzetiségű lakosság körében is egyre alacsonyabb a születések száma, s amennyire ez csökken, olyan mértékben nő a roma lakosságé, függetlenül attól, hogy ez a népréteg egyre mélyebbre süllyed a szegénység és a nyomor kínzó világában. Annyira kevés a magyar gyermekek száma, hogy magyar ifjúsági életről szinte alig lehet beszélni — tudtuk meg Fülöp László református lelkésztől. A helybeli románság bizánci kupolás templomát 1964-ben szentelték fel, de annyira megrázták a hetvenes évek földrengései, hogy letiltották benne a szertartásokat. Közvetlen közelében most új templom épül. Falai már eléggé magasan állnak. A helybeli ortodox lelkész külföldön tartózkodott, Dumitru Marinescu polgármester elmondta, hogy olcsóbb ma egy újat építeni, mint a régit lebontani, ,,s egyébként is, a lélekszámában egyre csökkenő román görögkeletieknek ez a kis templom éppen elégséges lesz". A román anyanyelvű cigányság már rég nem tagja ennek az egyháznak. A rendszerváltás után a román nyelvű liturgia szerint működő pünkösdista egyház tagjainak számítanak. Mindegy hogy ortodox marad-e a roma, vagy pünkösdista, egyházfenntartási járulékával egyik egyházat sem akarja, de nem is tudja segíteni. Időközönként még össze lehet őket gyűjteni, ott főképp azért jelennek meg: nem oszt-e az egyház valami ruhaneműt — mint valaha —, élelmiszert a túléléshez? Hiteles statisztikát nehéz összeállítani. A 2002-es népszámláláskor a község összlakosságának (3698 lélek) több mint felét kitevő romaközösségből csak két személy vallotta magát cigánynak, a többi román nemzetiségűnek. Látogatásunk idején beszélgettünk a megyei rendőrség egyik magas rangú beosztottjával, aki elmondta, „társadalmi jelenséget és egyfajta veszélyt is jelent a roma lakosság, s mert anyagi helyzete tűrhetetlen, napról napra nő a lopások és betörések száma, a helyi önkormányzat és a rendőrőrs közbelépése legtöbbször szélmalomharc. Több mint százhúsz megoldatlan eset szerepel az őrs nyilvántartásában. Szinte felesleges büntetni azt, akinek egy darab kenyérre sincs pénze."

Olyan személy is van a faluban, aki kész lemondani arról, hogy megművelje harc árán a falu közelében visszaszerzett földecskéjét, ugyanis terményét szerre mind ellopják a cigányok. Suciu Marika tanácsi alkalmazott hivatalos kimutatásából tudjuk, hogy az idén itt hatvan hektár búzát, százötven hektár tavaszárpát, kétszázötven hektár kukoricát, harminc hektár cukorrépát, nyolcvan hektár pityókát tettek a termelők a földbe, s vetettek 680 hektárnyi takarmánynövényt, amit lovaik számára az est leple alatt dézsmálnak. Az iskola igazgatója arról panaszkodott, hogy a teljesen romák lakta Hetében, ahol egyébként négy tanerős az általános iskola, és nagy létszámú osztályok vannak, betörtek a gyermekek az iskolába, hogy hozzájuthassanak a kiflihez, a tejhez, megrongálták az épületet, összetörték az állami pénzen megépített modernebb külső vécét és kézmosót. Az élelmet felvitték egy fenyőfára, s ott fogyasztották, amikor odaértek a rendőrök. A gyomor nagy úr! Az igazgató azon töri a fejét, mi legyen a sorsa ilyen körülmények között annak a hét számítógépnek, melyet a tanfelügyelőségen keresztül a hetei iskola számára kaptak?

— Nézze meg — tájékoztatott egy magát megnevezni nem akaró magyar értelmiségi: a magyar pap milyen magas kerítést csináltatott a parókia elejébe, kutyákkal van tele az udvara. Nekem a tegnap reggelre virradóra hat tyúkomat lopták el a cigányok a Lucernás nevű falurészen. Félek tőlük, a múltkor biciklimmel együtt fellöktek... Addig isznak, amíg a szociális segélyből futja...

Ha már Árapatakon, Előpatakon, de Hidvégen is, nem beszélve a teljesen roma lakosságú Hetéről, annyira elhatalmasodott a romák olykor impulzív magatartása, lehet-e szó arról, hogy itt is tudjon legalább annyira úrrá lenni a helyzeten az önkormányzat, mint Bölönpatakon, ahol nincs különösebb gond, ahol öntik a betonalapját az új pünkösdista templomnak, s abban majd csak a jóról szól — akárcsak a szűknek bizonyult jelenlegi templomban — a beszéd, az ének? Nem is kerestük-kutattuk volna mi ezt a témát, ha a település magyar lakosságának nem ezekkel kellene együtt élnie.

Integrálódás és iskola

Nincs más kiút, mint az integrálódás — szűrtük le a helybeliek végkövetkeztetését. Mindenki nem költözhet el a faluból, ezzel a népességgel együtt kell élni! Az együttélésen nem kellene, hanem kell változtatni: anyagi juttatással, szép meggyőző szóval, vallási rendezvényeken keresztül. Bizalommal, jó lélekkel kell fordulni a fiatal roma generáció felé, mert ők jó neveléssel távoznak az iskola padjaiból, s ha a családi környezet nem húzza vissza őket a sárba, hinni kell abban, hogy javukra fog majd megváltozni ez a nép. Erről beszélgetve kopogtattunk be a Romulus Cioflec nevét viselő általános iskolába, ahol a legjobb környezetben tanul és részesül megfelelő nevelésben a roma gyermek.

— Bővítik az iskolát, milyen a roma tanulók arányszáma? — kérdeztük Dulló Szilárd igazgató tanártól.

— Nyolcszáz gyerek tanul a község óvodáiban-iskoláiban. Itt, a községközpontban 364 tanulót, az óvodában 89 gyereket írtunk be. Az óvodások hatvan százaléka roma, az iskolában arányuk eléri a 92—95 százalékot. Az óralátogatással van a baj, mert a mezőgazdasági kampányban a szegény roma szülők dolgozni viszik iskolaköteles gyermekeiket, sajnos, van újabban egy olyan is, hogy egyes brassói cégek 13—14 éves gyerekeket is felvesznek dolgozni! A hetedikes-nyolcadikos fiúgyermekek zöme a hideg idő beálltáig dolgozni jár. Egyébként van három roma tanulónk, aki bejutott a Puskás Tivadar-szaklíceumba: Lăpădat Bogdan Costel, Coşcodar Ionuţ és Dan.

— Milyen osztályok működnek a magyar tagozaton?

— Az alsó tagozat összevont osztállyal működik: egy tanerővel és kilenc gyerekkel. Ennyi a magyar gyerek. Az óvodában egy tagozaton vannak a magyar és román gyerekek. A román szülők Lupu Enikő óvónőhöz akarták adni gyerekeiket, ahol a csoport fele magyar, fele pedig román. Működik még két román nyelvű cigány csoport is. A román szülők inkább a magyar csoportba adják kicsinyeiket, mint a cigány csoportokba. Én a romák teljes integrálódásának vagyok a híve, romabarát embernek tartom magam, nem vagyok szélsőséges gondolkodású, s azt is elmondom, hogy van egy roma keresztfiam is.

— Erősdön a magyar gyerekek nem tanulhatnak magyarul?

— Nem. A nagyok Sepsiszentgyörgyre járnak, két magyar kisgyereket pedig román osztályba írtak be. Magyar osztály indítására nincs lehetőség.

A többség a ,,göröngyös utat" választja

— Itt az RMDSZ meg van halva — nyilatkozta egy helybeli román vállalkozó asszony, egységfelelős. Leszerepeltek a választásokon, eddig örökké volt a községnek egy magyar alpolgármestere.

— Nem így van — jött a tromf. — A magyarság mindent megtett, ami tőle telhető volt, szerencsétlen volt a pillanatnyi konjunktúra.

Maradt tehát a helyi tanácsban a hat magyar tanácstag, akik a közösségi érdekek mellett a magyar érdekeket is képviseli (öt magyar nemzetiségű az RMDSZ, egy az SZDP színeiben lett képviselő), maradt és marad a helybeli magyar református egyház, amely nem csak most, hanem a történelem folyamán is kötelességének tartotta, főleg a végeken, a nemzeti érdekek fenntartását, a nemzetiségtudat táplálását. Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy öt képviselője van a tanácsban az SZDP-nek, két képviselője a Nemzeti Roma Pártnak és egy a Demokrata Pártnak.

Nem marad hát más hátra, mint közös összefogással igent mondani a lesüllyedt árapataki romák integrálódására. Az árapataki magyarság egy része derűlátó: hiszi, hogy jó fordulatnak kell következnie, és a magyarság számára nincs más megoldás, mint vállalni a jelenlegi sorsot, a göröngyös utat. Ha a fiatalok egyre több gyereket vállalnak, többen hazaköltöznek, a hagyományt továbbra is megőrzik, akkor ez az etnikum jó felé tart a Székelúton!

Fülöp László fiatal református lelkipásztor vállalja a rá kiszabott feladatot. Több mint háromszáz magyar léleknek a pásztora, sóvidéki székelyként tudja, miként kell dolgozni a végeken. Befejezés előtt az ősi templom restaurálása, szellőztető-víztelenítő árkot képeznek ki a hófehérbe öltöztetett épület körül, s mint a lelkész elmondta, az eddigi munkálatok még nem követeltek anyagi áldozatot az amúgy is gyenge anyagiakkal rendelkező egyháztagoktól. Nem-csak a templom egykori sekrestyéjének alapját találták meg itt a régészek, hanem a templomépület külső falán eddig még meg nem fejtett, egyelőre ,,olvashatatlan" írott szöveg is előkerült.

— Bizalommal fordulunk papunk felé — mondták az árapataki asszonyok, ő a mi pásztorunk. Testvértelepülést szerzett nekünk Magyarországról, jóra tanítja gyermekeinket. Reméljük, mert jönnek a téli esték, kezébe veszi a magyarokkal való kultúrmunkát is, amint azt elődje, Egyed tiszteletes úr tette.