Sárneczky Krisztián, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy az üstökös feje a mérések szerint június 23-án napközben 3,5–4 magnitúdós lehetett, ami 1 magnitúdóval fényesebb a vártnál. A fényes porcsóvával együtt ez igen biztató fényesség – mondta a csillagász, hozzátéve, hogy idén óvatosak voltak a szabad szemmel látható üstökösök előrejelzésével, mert két égitest is csalódást okozott már – pályájának napközeli szakaszán az Atlas- és a Swan-üstökös is szétesett.

A csillagász korábbi elmondása szerint az, hogy az üstökös látható lesz-e szabad szemmel a nyári égbolton, attól függ, hogy a közepén lévő maximum 1 kilométer átmérőjű szilárd belső mag hogyan reagál majd a nagyon erős sugárzásra. A Nap közelében ugyanis az üstökös felszíne több száz fokra melegszik, és megnő a gázok kifúvása is. Ezek a gázok az üstökös belső magjából törnek elő óriási erővel, és ha nem elég nagy vagy nem elég erős szerkezetű a mag, akkor ez az energia szétvetheti az egészet. A Neo­wise-üstökös június 28-án tűnt el a napszonda látómezejéből, majd július 6–8. körül lehetett ismét a Földről megpillantani. Túlélte a napközelséget, így július közepétől érdemes keresni az égbolton, és ha szerencsénk van, némi égismerettel, távcső nélkül is meg lehet találni majd.