Ebben mostanság az Erdélyi Magyar Szövetség jár az élen, csak Háromszéken már a tizenegyedik polgármesterjelöltjük bemutatásán is túl vannak, és a sort folytatni szándékoznak. A fő vetélytársnak számító RMDSZ egyelőre a jelöltek megnevezésénél tart, de várhatóan hamarosan ők is kampányüzemmódra kapcsolnak. Ha nem másért, akkor azért, mert politikai ellenfelük az elmúlt hetekben olykor kemény szavakkal illette több tisztségben lévő és éppen újrázni készülő elöljárójukat vagy éppen első alkalommal versenybe szálló jelöltjüket. Azt persze egyelőre nem tudni, hogy az üzengetés mennyire lesz sűrű és színes, bár mindazok alapján, amit eddig az EMSZ-jelöltek több településen problémaként, hiányosságként soroltak fel, nagy valószínűséggel sok minden elhangzik még pró és kontra szeptember 27-éig.

A csatározás amúgy a választási versengés természetes velejárója, és az sem feltétlenül meglepő, hogy a két kisebb magyar párt egyezségéből összeálló szövetség ez alkalommal is a választás szabadságát szándékszik megteremteni minél több településen. Igazán elgondolkodtatóak viszont a panaszok, hiányosságok, amelyeket a jelöltek felsorolnak. Visszatérő téma a közösség megosztottsága, ami kivetül az önkormányzat döntéshozó és végrehajtó testületeire is, és ennek egyenes következménye a fejlődés tartós stagnálása, a települések lemaradása. Szintén elhangzott, hogy a településvezetők inkább bizonyulnak a halogatás mestereinek, semmint jó gazdáknak, és kizárólag a saját elképzeléseiket akarják megvalósítani.

Nem árt persze fenntartással kezelni az elhangzó panaszokat, hiszen mégiscsak a tisztségben lévők politikai ellenfeleiről van szó, de az is igaz, hogy sok helyen egyáltalán nem rózsás a helyzet. Komoly fejtörésre kellene okot adnia az RMDSZ berkeiben annak, hogy a felsorolt gondok jelentős részét – kezdetleges állapotban lévő vagy elhanyagolt infrastruktúra, az oktatási rendszer, a művelődési és a sportélet hiányosságai – tulajdonképpen már meg kellett volna oldani. Akadnak, persze, külső okok is, de az is világos, hogy a hozzáállás frissítésére lenne szükség minden fél részéről. Egyebek mellett kompromisszumképes személyek helyzetbe hozásával, akik hajlandóak a közösség számára kiemelten fontos kérdésekben eltekinteni a politikai harctól, és adott helyzetekben érdemben együttműködni az ellenféllel. Az ugyanis már most megállapítható, hogy ha a választásokat követően nem sikerül túllépni a szinte állandó parttalan kötekedésen, céltalan torzsalkodásokon, és legalább a településfejlesztésben együtt dolgozni, sajnos négy év múlva is a lemaradásról szóló lemezt hallgathatjuk. Mondhatni újra és újra.