Református hírnökTeológus kényszerszabadságon

2020. július 30., csütörtök, Vélemény

A világjárvány által előidézett szokatlan állapot nem csak a lelkészek számára hozott sok újat és nehézséget, hanem a teológushallgatóknak is megterhelő, furcsa időszak volt. Megkértük néhányukat, hogy mondják el ők maguk, miként élték meg a szükségállapotot, a bezártságot, és azt, hogy a tanulás már nem szemtől szemben, hanem online zajlott. Fogadják és olvassák szeretettel szívből jövő beszámolóikat, bizonyságtételeiket.

Gábor Tímea Mária (6. évfolyam): Nagyon szerettem Kolozsváron lenni, de főleg a teológián, amit második otthonomnak tekintettem, és ahová alig vártam, hogy visszatérjek a hosszúnak tűnő vakációk után. Az idei év elején nem gondoltam volna, hogy ez a legutóbbi vakáció ilyen hosszúra fog nyúlni. Nem számoltam azzal, hogy jön egy járvány, amely megfoszt sok mindentől. Azt éreztem ugyanis, hogy ellopta tőlem az utolsó teológiai félévemet, megfosztott teológus barátaimtól, ellopta a szabadságomat. Ugyanakkor próbáltam a pozitívumokat is meglátni, felkutatni a lehetőségeket, erőforrásokat találni, hisz a nehéz és megpróbáló helyzetekben is vannak kapaszkodók. Isten igéje mindenképpen az! Hálás voltam az online istentiszteletekért, de még a magányban eltöltött órákért, napokért is, amikor több idő jutott az Istennel való beszélgetésre. Most már értem és átérzem a 84. zsoltár szavait: „Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Boldogok, akik házadban laknak.” Megértettem azt is, hogy mekkora érték az embertársakkal való kapcsolat, akikért mindennap hálát adhatunk Istennek.

Kolcsár József (4. évfolyam): Két dolog volt, ami a legrosszabbul érintett ebben az időszakban. Először is az, hogy meglepett. Már amikor felütötte a fejét a vírus Olaszországban, ijesztgettek egyes barátaim, hogy egy hónap és hozzánk is bekopog, és itt is bezárják az iskolákat, egyetemeket. Én persze nem hittem nekik. Sőt, másoknak sem, amíg aztán egyik napról a másikra pakolni kellett, és sürgősen hazautazni. Meglepett ez a kényszerhelyzet, hála figyelmetlenségemnek és kicsinyhitűségemnek. De ami igazán rosszulesett, hogy hátra kellett hagynom terveimet, feladataimat, alig elkezdett projektjeimet. Pont, mint egy háborús menekült, úgy kellett elhagynom Kolozsvárt, kapkodva, mentve a menthetőt. Kétségekkel és ígéretekkel teli csomaggal érkeztem haza, hogy két hét és folytatódik minden. Aztán két hétből egy hónap lett, majd kettő… Na és otthon... mire összeszedtem magam és rendszerezni tudtam az időmet, lejárt a tanév, szesszióstul. Ha már szóba jött a tanulás: megvallom, hogy egy kissé ínyemre is volt ez az egész online tanítás. Vagyis inkább kényelmemre. De tanulmányi teljesítményemen se nem segített, se nem rombolt ez az időszak. Az elmaradt dolgaimat, barátaimat és megszokásaimat sajnálom csupán, egy kicsit még ma is... Na de a pozitív oldalát se felejtsem el megemlíteni, ami nem más, mint a búcsú az otthontól. Ez a vírushelyzet, még ha kényszerítve is, egy nagy búcsú lehetőségét adta számomra, hisz ez idő alatt nős ember lettem és elköltöztem otthonról. Úgy tekintek tehát vissza az elmúlt pár hónapra, hogy időt kaptam a Jóistentől tisztességesen elbúcsúzni az otthoni barátaimtól, a várostól, a gyülekezetemtől és persze a családomtól. No de ez a búcsú nem egyenlő a szakítással, csak azt jelzi, hogy e vírushelyzettel nem csak a világ számára kezdődött egy új időszak, hanem számomra is.

Tompos Szabolcs (2. évfolyam): Először én is, mint sokan mások, azt hittem, hogy egy hónap múlva vissza is hívnak. El se tudtam az elején képzelni, hogy itthonról vizsgázom. Az egyik legnagyobb nehézség a tanulás volt: míg Kolozsváron hozzászoktam a zajhoz, itthon még a legapróbb zörej is kizökkentett. Nagyon jólesett viszont a családom közelében lenni, és sokkal jobban tudtam pihenni is. Ami a legjobban hiányzott, az a társaság. Óriási klisé, de egyetemistaként és bentlakásosként az előbbi másfél évben többet voltam az ő társaságukban, mint a családoméban, és ez rányomja bélyegét az ember életére.

Dombi Dóra (1. évfolyam): Egyik nap még önfeledten nevetünk a barátokkal a már megszokottá és barátságossá vált bentlakásban, a másik pillanatban csak azon vesszük észre magunkat, hogy a világtól elzárva ülünk a laptop előtt, s próbálunk úgy részt venni az online órákon, mintha mi sem történt volna. Az elején nem volt egyszerű együtt élni ezzel a helyzettel, ezzel a bizonytalansággal, viszont Isten mindig ad kellő erőt ahhoz, hogy ezeken is továbbléphessünk, és ha van bennünk elég hit, akkor könnyebben el tudjuk fogadni az Ő döntéseit és a meglévő helyzeteket. Számomra az volt a legjobb az elmúlt időben, hogy itthon lehettem a családommal, a megszokott környezetben a tanulás is egyszerűbb volt. Viszont a sok kedvesen mosolygó arc, a közös tanulások, étkezések, a sokszor éjszakába nyúló baráti beszélgetések nagyon hiányoznak, hiszen már-már egy nagy családnak mondhatjuk magunkat. Bizonytalan még a jövő, nem lehet soha tudni, hogy mi következik, viszont egy biztos: bíznunk kell Istenben, és vele még a legnehezebbnek tűnő dolgok is széppé tudnak válni.

Marosi Tünde

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1691
szavazógép
2020-07-30: Vélemény - :

Vigyázzunk magunkra és egymásra! (Református hírnök)

Vigyázzunk egymásra! Viseljünk szájmaszkot, amikor csak lehet. A szájmaszk megvéd bennünket az esetleges megfertőződéstől, de megvédi a körülöttünk lévőket is, mert nem engedi, hogy akaratlanul bárkit is megbetegítsünk. Kettős szerepe van tehát a maszknak: nemcsak bennünket véd meg, hanem a mellettünk lévő embereket is. És noha nem igazán élvezzük, amikor rajtunk van, mégis ott cseng a felszólítás a fülünkben: Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra! Hordjuk a maszkot!
2020-07-30: Belföld - Demeter Virág Katalin:

Kötelező maszkviselet a köztereken

Argeș megye után tegnap az ország más régióiban is elrendelték a hatóságok a védőmaszk kötelező használatát köztereken. Ludovic Orban kormányfő a tegnap délutáni kormányülés kezdetén ismertette, felhatalmazzák a megyei hatóságokat, hogy eldöntsék, mikor és hol teszik kötelezővé a védőmaszkok használatát. A teraszok kapcsán kifejtette, azok működésének korlátozásáról az országos vészhelyzeti bizottság dönt a megyei bizottságok vagy a műszaki-tudományos támogató csoport javaslatára.