Időutazás: a Bodok Szálló fél évszázada 2.

2020. augusztus 5., szerda, Élő múlt

A nagy esemény
Aztán ismét tél, ismét lelassul az építkezés üteme – következő év májusában meg kiderül, hogy Az új szálló átadása nem lehet csak az építő gondja. Legalábbis ez a felcíme a Megyei Tükörben 1973. május 16-án megjelent, Riport a földszintről című írásnak, mely szerint „A sepsiszentgyörgyi új szálloda mintegy megszabja a rohamosan kialakuló városfőtér arányait, műépítészeti megoldása pedig méltán teszi a megyeszékhely legszebb (a kiemelés eredetiben is így van – szerk. megj.) új épületei sorába.”

  • A város új „büszkesége”. Bortnyik György felvétele, A Székely Nemzeti Múzeum fotótékája
    A város új „büszkesége”. Bortnyik György felvétele, A Székely Nemzeti Múzeum fotótékája

Ízlésekről és pofonokról most ne beszéljünk, azonkívül a cikk szerzője hiába fogalmazott volna meg más véleményt, a cenzúra úgyis átjavította volna. Maradjunk tehát annyiban, hogy a szálló épülete ekkorra kívülről elkészült, a beszámoló szerint a belső munkálatok is kilencven százalékban, de „a Szolgáltatás szövetkezet közel harminc ajtótok leszállításával adós; márpedig ez a tény erősen hátráltatja a kikészítési munkálatokat”. Továbbá „nem a legkielégítőbb a helyzet a bútorzat iránt támasztott igények esetében sem. Mondjuk csak ki magyarán: a bútorok apróbb-nagyobb igazításra szorulnak ahhoz, hogy megfeleljenek a kor ízlésének.” A hosszan elhúzódó építkezés is megmutatta hátrányát: „rá kell mutatnunk, hogy a szálloda épületét évekkel ezelőtt tervezték, s időközben a közízlés (vagy mondjuk ki másként is: a divat) változott. Turisztikai iparunknak ezzel számolnia kell, mint ahogyan számol is; ezért merült fel a napokban néhány részletelem újratervezése.”

1973. augusztus 23-án, „az antifasiszta nemzeti fegyveres felkelés” évfordulóján képösszeállítást közölt a Megyei Tükör Mivel gyarapodtunk a felszabadulás 29. esztendejében? címmel. A gyárakról és toronyblokkokról közölt fényképek mellett a lap belső oldalán látható a zsúfolásig megtelt lelátójú sportcsarnokról készült belső felvétel, „az egykori kisváros nagykorúsodását jelző”, Kórház utcai felüljáróról készült kép, illetve a teljes pompájában tündöklő (az előtte levő házakat még 1972-ben lebontották), egyelőre még homlokzatán nevet nem viselő szállodaépületről készült felvétel. Hosszú, de végre részletes információkat közlő képaláírást társítottak hozzá: „Sepsiszentgyörgy főterén befejeződéshez közeledik az új szálloda építése, amely végre megoldja a város ilyen irányú gondjait, és jelentős mértékben módosítja a városképet. Az új szálló első osztályú, pontosabban I/A kategóriájú (a nemrég épült kovásznai hotel I/B kategóriájú). A száztíz szobában kétszáztíz vendég számára tudnak helyet biztosítani. A vendéglő asztalainál (ez szintén első osztályú) száz személy számára van hely, a külső terasz negyven ülőhelyes. Idetartozik még egy nappali bár és egy másodosztályú önkiszolgáló vendéglő. Visszatérve a szállodára: egy- és kétágyas szobák, valamint lakosztályok állnak a pihenni vágyók rendelkezésére. Minden szoba mellett fürdőszoba van, s a szobákban telefon. A szálloda személyzete hetven ember. A tervek szerint augusztus 28-án adják át.”

Ez az ígéret sem teljesült – de ezúttal már csak két napot késett az avatás. A Megyei Tükör 1973. szeptember 2-án – végre – első oldalon közölheti az új szálloda fényképét, alatta a várva várt címmel: Felavatták a sepsiszentgyörgyi nagyszállót. „1973. szeptember 1. – Az átutazók és helybeliek türelmetlen s eléggé hosszas várakozása után a tegnap megtörtént a sepsiszentgyörgyi szálloda átadása-átvétele. Az esemény jelentőségét hosszasan méltatni – úgy véljük – szükségtelen, hiszen az 1970-ben megkezdett munkálatok során nemegyszer szóltunk a város és a megye átmenő forgalmában, a megnyerő »urbánus« aspektus kirajzolódásában betöltött szerepéről, amit egyébként éppen hiánya tett oly szembetűnővé”, indítja beszámolóját az újságíró. Aztán hosszan ecseteli a szállodának az idegenforgalom beindításában nélkülözhetetlen szerepét, és itt először tűnik fel a hotel neve: Bodok.
 

Miért Bodok?

Nevezték ONT-szállónak, egyszer az Olt Szálló név is előfordult a sajtóban, mégis Bodok lett a neve Sepsiszentgyörgy új szállodájának (évek múlva átkeresztelési ötletek is felmerülnek, ezekről majd később). Hogy melyik pártgyűlésen határoztak a város új büszkeségének nevéről, és ki volt a ötletgazda, talán a levéltárakban porosodó iratok beszélhetnének, tanúk, akik részt vettek az akkori döntésekben, már nagyon kevesen élnek.

Véleményem szerint a név­adásnak köze lehet az 1968-as megyésítés zűrzavaros időszakához, amikor hosszas konfrontációk és meggyőzések után eldöntetett, a régi Háromszék határait nagyrészt betartva önálló megye létesülhet. A megyének – részint a román fordítás félreértelmezhető jelentése miatt, de leginkább történelmi utalásának elkerüléséért – új nevet kellett választani. Minderre így emlékezett vissza Fazekas János, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, az akkori legbefolyásosabb székelyföldi származású magyar pártvezető: „Azt javasoltam Ceaușescunak, hogy hozzuk létre Háromszék megyét. Nem akarta semmiképpen a Háromszék elnevezést. Mondom, akkor legyen Bodok vármegye. Azt se akarta. Mondom, Bodok szép, az a mi havasunk, székelyföldi havasunk. Aztán végül mondtam, hogy legyen Kovászna, hisz Kovászna a mi nemzetközi hírű üdülőtelepünk, kitűnő kezelőbázisokat építhetünk oda. Na, így született meg az elnevezés, Kovászna megye.” Lehetségesnek tartom, hogy Fazekas János megyenévötletét mentették át a Bodok Szálló megkeresztelésének esetében, de ugyanide vezethető vissza egy másik névadási lehetőség is: a szálloda épülete úgy emelkedik ki a városközpontból, akár a Bodoki-hegyek a Háromszéki-medencéből.

A népnyelv azonban hamar kitalált egy másik változatot. 1973. szeptember 9-én, tehát alig több mint egy héttel a szálloda átadása után kis szösszenet jelent meg a Megyei Tükörben Töltelékes káposzta címmel, mely így kezdődik: „Áll tehát a sepsiszentgyörgyi új szálló, hallgat már a Bodok névre (azért erre, mert vendéglőjében egyelőre csak bodoki víz kapható).” A jegyzet szerzője egyébként írásában azt teszi szóvá, hogy a Bodok vendéglőjének étlapja csak egynyelvű, holott a Sugás vendéglőé románul és magyarul is feltünteti az ételek, italok nevét. Akkor még lehetett ilyen dolgokról írni az újságban.
 

Élő szálloda

A Bodok Szálló tehát elkezdte élni önálló életét. Sokféle ember megfordult szobáiban, 1973. október 10-én például olyan apróhirdetés jelent meg a Megyei Tükörben, miszerint ha valaki érdeklődne egy eladó Opel Rekord iránt, az autó tulajdonosát a szálloda 302-es szobájában találja meg.

Hosszú ideig semmilyen hír nem jelent meg az újságban a Bodok Szállóval kapcsolatban, 1975. december 8-án viszont a rendőrségi rovat szereplőjévé vált mint erkölcsi vétség társszerzője. Íme a hír: „L. E. székelykeresztúri lányt három hónapra ítélték, mert ugyancsak ittas állapotban szexuális kapcsolatra csábított férfiakat. Egyik partnerét Kézdivásárhelyről hozta a sepsiszentgyörgyi Bodok szállóba, tudván, hogy Kézdin túlságosan »jól« ismerik.”

Következő évben újabb fejezet nyílott a hotel életében. A Turisztikai idény előtt című beszámoló szerzője az idegenforgalmi idényre készülő megyei létesítményekről írva arról tájékoztat: „Március 15-től a sepsiszentgyörgyi Bodok Szálló – megnyitása óta első ízben – külföldi turistacsoportokat lát vendégül. Szovjet, magyarországi, angol kirándulók érkeznek szervezett csoportban, most először szállodánkba. Ez már fontos lépést jelent az igazi idegenforgalom megindulása szempontjából. Ezek a csoportok egyelőre még csak átutaznak a megyeszékhelyen, megszállnak a szállodánkban, de bízunk abban, hogy pár év múlva a turisztikai hálózat fejlődésével, az utak, a szállodarendszer, a kempinghálózat korszerűsödésének arányában nemcsak elszállásolói leszünk a külföldi turistacsoportoknak, hanem valódi vendéglátói is. Megyénk természeti szépségei, környezeti adottságai feljogosítanak erre a reményre.”
 

Alakuló külcsín

1976. július 2-án egy kis – ezúttal téves – információ birtokába juthatunk egy képaláírásból, mely így hangzik: „Vetró András szobrászművész alkotása a Bodok-szálló előtt.” Az Integető lány című alkotást Vetró Artúr kolozsvári szobrászművész készítette és adományozta a városnak abban az esztendőben, a szobor a hotel előtti szökőkút szigetén állott, majd évtizedekig szomorkodott az időközben romossá vált szálloda előterében, mígnem 2015 novemberében átköltöztették mostani helyére, az egykori postapalotából átalakított, a városi közpénzügyi igazgatóságnak és az Erdélyi Művészeti Központnak otthont adó épület elé (Elköltözött az Integető lány, Háromszék, 2015. november 17.).

A Megyei Tükör 1976. augusztus 19-i számában ismét került hely a Bodok Szállót ábrázoló fotónak, a képaláírás semmi új információt nem nyújt, viszont a sajtóban közölt fényképek közül ezen látható első ízben az épület tetején díszelgő HOTEL BODOC felirat.
 

Az első földrengés

1977. március 4-én este fél tíz előtt nyolc perccel a Richter-skála szerint 7,2-es erejű földrengés rázta meg Romániát. Erdélyben kevés, az ország délkeleti részén azonban hatalmas károkat okozott. Másnap az államelnök szükségállapotot rendelt el. A földrengésnek országszerte 1578 halálos áldozata volt, több mint 11 ezren megsebesültek. Az épületkárok felszámolása hónapokig tartott. A Megyei Tükör nem számolt be arról, hogy a sepsiszentgyörgyi Bodok Szálló károsult volna, ez csak később – évek múlva – derül majd ki.

Legközelebb 1979-ben kerül szó a lap hasábjain a Bodok Szállóról – és nem a legjobb fényben tüntetve fel a hotel építőit. Egy, a vízgazdálkodásról szóló cikkben az olvasható, hogy „a Debren patak nyeli el a Bodok szálló rosszul kivitelezett derítőjének szennyesen kifolyó vizét is, ide dobja szemetét még a pionírház is (amelynek példát kellene mutatnia), no meg a vágóhíd ugyebár”. (Javul a rosszabbodó, 1979. január 17.)
 

Hétköznapok

A Bodok vendéglője, vagyis annak hiányosságai amúgy többször válnak újságtémává. Az újság Tollhegyen rovatában 1981. február 18-án szóvá tették, hogy „a fogyasztó azért nem ehetett bécsi vagy palermói szeletet, vagy rántott sajtot a Bodok szálló éttermében, mert nem volt – prézli”. Holott a vendéglő a turisztikához tartozik, „ezért ellátása jó(bb)” – lám-lám, kezdenek megmutatkozni a különbségek –, ráadásul „a Kedves Vendég az osztályon felüli ár mellé még tíz százalék »remizát« is ráfizet”.

Igaztalan vád is érte a szállodát, egy T. S. iniciáléjú bârladi lakos panaszolta be a vendéglátó egységet a megyei pártbizottságnál. A kivizsgálás során kiderült, a pincérek rendesen kiállítják a számlákat, az ételadagokban nincs hiány, és nem is szolgálnak fel előző napi készítményeket, ételmérgezés „nem volt és nem is lehet”, hiszen „az ételek készítésénél jelen van az illetékes orvosfelügyelő”. A bárban felszolgált sör magas árának („8,55-ért pasztörizált Bucegi és 9,90-ért import”) meg az a magyarázata, hogy „a bár 10 százalékos árkülönbözettel – remizával – dolgozik”. (A Bodok szálló vendége volt, 1981. június 26.)
 

Szállodakultúra

Következő nyáron érdekes kis írás jelent meg a Megyei Tükörben, mely arról szólt, hogy valaki szobát szeretett volna foglalni pár nap múlva érkező ismerőse számára a Bodok Szállóban, a recepción viszont azt a választ kapta, hogy az előre foglalásos rendszer ismeretlen a hotelban. „Mivel először azt hittem, hogy nem jól értem a mondottakat, másodszor is előadtam óhajomat, de ugyanazt a választ kaptam: érdeklődjünk annak a napnak a reggelén, amikorra a szoba kellene, s ha marad szabad szoba, akkor rendelkezésünkre állanak.” (Megáll az ész, 1982. június 29.) Szállodánk már majd’ tíz éve volt, szállodakultúránk még nem igazán...

(folytatjuk)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesznek-e újabb szigorítások a koronavírus-járvány miatt Romániában?








eredmények
szavazatok száma 94
szavazógép
2020-08-05: Sport - :

Ma rajtol a tizennegyedik székely kör (Kerékpározás)

Tizennegyedik kiírásához érkezett Székelyföld Kerékpáros Körversenye, s így mától szombatig biciklis lázban ég Háromszék és Hargita megye. A térség legfontosabb nyári sportrendezvénye zsinórban negyedszer rajtol Sepsiszentgyörgyről, s a megyeszékhely szintén negyedik alkalommal ad otthont a viadal csapatbemutatójának és előfutamának.
2020-08-05: Riport - Mózes László:

A hegymászás hercegnője

A sepsiszentgyörgyi Constantinescu Anita az egyedüli romániai nő, akit azért ismertek el, mert harmadmagával megmászta az amerikai Yosemite Nemzeti Park egyik legnehezebb sziklaútját, az El Capitan ezerméter magas falában a The Nose hegymászóutat. Teljesítménye azért is rendkívüli, mert nyolc hónappal korábban a Fogarasi-havasokban súlyos balesetet szenvedett, ám rendkívüli akaraterejének, kitartásának köszönhetően annyira felépült, hogy amerikai álmát is megvalósíthatta. Már mikós diákként elbűvölte a hegymászás, majd motorozni kezdett, ám néhány évnyi kihagyás után ismét nagyon komolyan műveli az alpinizmust, megmászott már számos, igen nehéz hazai sziklautat. Jogot és informatikát végzett, ez utóbbi szakterületen dolgozik, és amikor csak teheti, idejét a Bucsecs-hegységben a Coştila-hegytömb sziklafalain tölti, és noha számára fontos az emelkedett adrenalinszint, óvatos, nem kockáztat.